Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Az ifjúság hangja - Pongrácz Kálmán: Új magyarság
AZ IFJÚSÁG HANGJA ÚJ MAGYARSÁG „Egy-két harcot most már állunk, De új értelem, új magyarság Lesz most már minálunk." Ady. A híres emberek vagy forradalmi korok nagysága sohasem az általuk véghezvitt cselekedetek külsőségeiben jut kifejezésre, hanem abban a heroikus gesztusban, hogy megváltoztatták a világ arcát, tehát újat hoztak és igazságosabbá tették az életet. A formák, a megvalósított alkotások áldozatául esnek a múló időnek, azonban a lényeg — a felismert „új" megvalósítása érdekében kifejtett cselekvés — nevet és halhatatlanságot biztosít a bátor kezdeményezőnek. A társadalmi életben nincsenek örök érvényű igazságok, minden felfogás, minden elv csak bizonyos időben s meghatározott körülmények között vindikálhatja magának az elismerést. A történelem mindent elsodró áramában eddig még minden nagy teljesítmény elmerült, illetőleg új alakot nyert, de az egymást feltételező korszakok erőfeszítése mégsem bizonyult hiábavalónak. Az igazi nagyság alkotásait eltemetheti az idő, azonban tiszta szándékait, saját idejében lángeszű meglátásait, erkölcsi naovságát a századok sem tudják elhomályosítani. A felismert jobb és igazabb megvalósításán fáradni emberi kötelesség, küldetés — sőt Prohászka szavaival élve — még ennél is több, mert az elavult és életellenes formák „elváltoztatásán dolgozni annyi, mint az Isten gondolatait megvalósítani." A magyar március tradíciókkal terhes évfordulóján talán nem volt felesleges e gondolatokat papírra vetni. Hiszen 1848 óta a magyarság minden forradalmisága e nyolcvanhat év előtti — tehát már régen megvalósult s részben időszerűtlenné is vált — vívmányok! csodálatában merült ki a nélkül azonban, hogy e kor heroikus szellemét és reform-akaratát csak kis részben is átmentették volna állami és társadalmi életünkbe. A mellékes, esetleges, múlandó kultusza elsodorta és eltemette a lényeg, a tartalom, az örökkévaló kultuszát és tiszteletet. „Szobrokat faragtak — Makkai Sándor szavaival élve — nagyjainktól" s ezzel
