Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Balla Borisz: Sigrid Undset körül
SIGRID UNDSET KÖRÜL A rupertsbergi apátnőnek, Szent Hildegardnak, „Sct Vias" című misztikus művében szó van valamilyen toronyról: egy furcsa, vékony s a végtelenségbe vesző toronyról. Elég homályos szimbólumokat vizionál iratában szent Hildegard; mellesleg előbb jutott kezembe, mint Undset nagy regénye, a ..Kristin Lavransdatter". Egy a tizenkettedik században élő s az akkori primitív természettudományi, földrajzi, pszihologiai ismeretek fogalmain nevelkedett apácának naiv okfejtéseivel, kissé zsúfolt összevisszaságban áradnak felénk a homályos képek és víziók a „Sci Viasbában"; itt még a részleteket is nehéz megjegyezni. Mégis, amidőn egy évre rá, befejeztem Sigrid Undset regényének harmadik kötetét, akkor onnan, ahol a lélek, mélyén, a tudat küszöbe alá szorulva, a lényeges, dolgok képleteit, jelképeit őrizzük: felszökött emlékezetembe Szent Hildegard torony-viziója. Van egy torony, — azt hiszem, nagyjában így látta az elragadtatás inspirált állapotában Szent Hildegard, mindenesetre nekem ez a kép jutott eszembe — egy különös, vékony torony; mindenki érzi, hogy oda érdemes bemenni, sőt a bölcsek azt is érzik, hogy csakis, oda érdemes bemenni. A torony a végtelenségbe vész; az emberi nemzedékek ott ólálkodnak körülötte. A toronyban van valami... találni benne valamit, amit a tornyon kívül hentergő, veszekedő és szájaskodó emberlégiók soha sem találnak meg. És Szent Hildegard látja, hogy az embereknek csupán egy-két százaléka jut be oda, de ezek nem intéznek rohamokat, nem döngetik stréberkedve a torony bejáróját, ezek szinte öntudatlanul s rejtve mennek oda< be és szállnak azután fel a végtelenségbe, a kifejezhetetlenbe; valami viszi őket, mert fehér a ruhájuk. A többiek mindenre gondolnak, mindenről beszélnek és mindennel érvelnek; csak az nem jut eszükbe, hogy az ő ruhájuk nem fehér. Ha erre a képre gondolok, két részre osztom az embereket: az egyik részbe tartoznak azok, akiket fehérruhásoknak nevezek, ezek azok, akik egyedül a lényeges dolgok után mennek, a másik tábor — a hiábavaló spekulánsok tábora.
