Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Színház - Doblhoff Lily: Zsolt Béla: A párizsi vonat

hoz nem értő új főügyészt. De nem­csak a szegény rokonok jelentkeznek, a város régi vezetői is egyszeriben felfedezik Kopjással való rokonságu­kat, estélyekre hívják és be akarják vonni a régi városi klikk-érdekszfé­rába, hogy érdekeiket rajta keresztül is képviselhessék. A jószívű és haj­lítható Kopjás István már-már meg­szédül a koncentrált ostrom pergőtű­zében, már már megvásárolja a neki felajánlott villát, már már együtt úszik az árral, amikor a féltékeny­ségtől is feltüzelt felesége egy han­gos botrány árán megmenti attól, hogy az uralkodó pártnak elkötelez­ze magát. Kopjás az átmulatott moz­galmas éjszaka után szörnyű kiábrán­dulással ébred, odavész a hite, a bizalma, a biztonsága és le akar mondani állásáról, hogy hazamehes­sen a falújába gazdálkodni, hogy nyugalma legyen és ne kelljen fél­tenie a lelkiismeretét. A rokonok a lemondás hírére elszélednek, de ek­kor hírül hozzák, hogy a város kö­zönsége értesült az éjjeli botrányról és a polgármestert is lemondatta az ő javára, mert csak az ő feddhetet­lenségében bízik. Erre a hírre az elszéledt rokonok is visszatérnek és mivel az alakok jellemében semmi drámai változás be nem állott, az az érzésünk marad, hogy a komédia akár újra is kezdődhetnék és ugyan­úgy kellene végződjék egy újabb felfelé bukással, mint az első fő­ügyészi széria végződött Kopjás Ist­ván életében. Móricz Zsigmond új vígjátékától a regény ismerete nyo­mán egy Gogoly Revizorához hason­ló szatirát vártunk, ami helyett egy alföldi város kitűnő keresztmetszeté­nek zsánerképeivel kellett megelé­gednünk. Amit azonban a zsánerfes­­tés területén kapunk, az elsőrangú móriczi művészet és sok derűs per­cet nyújt a közönségnek. Az új Móricz darab sikerét első­sorban a kitűnő nemzeti színházi elő­adásnak köszönheti. A színház leg­jobb tradícióihoz tért vissza Móricz darabjának interpretációjában és az előadás kiforrottsága indokolttá, sőt sikerré tudta tenni a darab ilyen for­mában való színrehozatalát is. Kop­jás István karakterében ugyan a szer­ző vígjátéki beállítása folytán nem tudjuk felismerni a hivatott purifiká­­tort, azonban Pethö Attila mégis be­­hízelgően kedves, könnyedén elhite­tő alakot formált a papucshős férj szerepéből és a darab legingata­gabb alakjába valódi életet tudott vinni. A harcos és energikus feleség alakját pedig Somogyi Erzsi formálta meg olyan eredeti színekkel, hogy a puritán vidéki asszonytipusnak szinte hiánytalan karakterológiáját vonultatta fel úgy megjelenésében, mint játé­kában. A rokonok siserahadából Ró­zsahegyi ingyenélő nagybácsija és Vaszary Piroska hirthordozó vénasz­­szonya magasodott ki olyan erővel, hogy a siker egy részét szinte elra­gadták a főszereplők elől. Örültünk a szép, legapróbb szereplőkig is kitűnő előadásnak és Móricz Zsig­mond zsánerképeinek is, ha nem is hallgathatjuk el darabjának hibáit s téves értelmezéseit. PONANYI LÁSZLÓ. ZSOLT BÉLA: A PÁRIZSI VONAT (Bemutató a pesti Magyar színházban) Zsolt Béla eddigi művei a pesti kispolgár-kerületekben és uccákban gyökereztek, abban a környezetben, amelynek legkisebb szellemi mozza­nata is nagyon közel áll az író szí­véhez. A „Párisi Vonat" is ebből a milliőből való és ha a legtöbb képe egy svájci szállodában pereg is le, szereplői egyetlen egy mozdulatuk­ban, egyetlen egy lelki reagálásuk­ban sem mások, mint éppen „pes­tiek". Ez a hűség, amellyel Zsolt Béla egy bizonyos szellemi és fizi­kai környezethez tartozónak vallja magát, nagy erőssége az írónak, de egyszersmind az a támadható felület is, melyet kritikusai szeretnek ki­használni ellene. Ameddig ebben a környezetben marad, alakjai élethűek, véresen élő minden cselekedetük. De ha tágabb horizontok alá ülteti át őket, mintha nem éreznék magu­kat a helyükön, mintha tapogatózva mozognának. Leó, az ügyefogyott, életet nem ismerő pesti „jó fiú", aki eljegyezte Jucit, Kardos bácsi leányát, mert az cégtársának a leá­nya, amikor lemarad arról a vonat­ról, amelyen Kardosékkal Párisba utazott, egv kis svájci hotelszobában szembe találja magát, az interna­­cionális élet egy igéző, rejtélyes, sötét tragédia-légkört lehelő női tag-

Next

/
Thumbnails
Contents