Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Színház - Fizető vendég

Jávái. Gertrud,

aki

gyermekével itt él ebben a kis svájci szállodában, ahová forradalmi tevékenysége folytán menekült, éppen azon az éjszakán veszti el gyermekét, amikor Leó, a szálloda túlzsúfoltsága folytán belép szobájába és életébe. Leó, aki életében először került egy ilyen szenvedélyes, távolbameredő és veszélytkeresö, hallgatag nő közelébe, megbűvölődik és nem tud elszakadni tőle. Nem tudja és nem akarja elérni a következő „párisi vonatokat", melyek családjához és menyasszonyához vinnék, inkább nélkülöz Gertruddal együtt, támogatja őt gyermekének temetésén, babusgatja . . . szereti. De ennek az igézetnek nagyon hamar vége szakad, mert minden szerelem és minden elbűvöltség ellenére, a békés és kényelemszerető pesti kis szőrmekereskedő csak abban a védett és kényelmet-védő légkörben otthonos, amelyben talán nincs boldogság, de nincsenek veszélyek sem. Két világ ütközik itt meg és Zsolt Béla az egyik világnak, a „kis polgárinak" kitűnő ismerője. A másik világgal, amelynek a rajongó, forradalmár litván leány a képviselője, már nem olyan Ismerős és a forradalmár-csoport beállításának egy-két fogyatékossága egyúttal megmutatja tehetsége határait: van egy kör, amelyen túl Jobb nem merészkednie.

Zsolt Béla darabja mégis szerencsésen emelkedik ki a színpadi Iparosok szokványtermékeiből, igazi problémákat keres és nem fél az őszinteségtől. Darabja így az írói becsületességnek bizonyítéka, amit örömmel regisztrálunk.

Lázár Mária, Gertrud

szerepét

eddigi pályája legszebb sikerének könyvelheti el. A közönség mostanáig alig ismerte tehetségnek ezt a mélységesen tragikus árnyalatát, amely megjelenésének és hangjának sokkal jobban megfelel, mint a vígjátékszerepek. Rádai Imre is kitünően fogta meg a pesti mivoltával szemben tehetetlen Leót, aki gyáván, kényelemszeretően visszamenekül a nyugodt polgári légkörbe, amelyből néhány napra kimerészkedett.

Doblhoff Lily.

FIZETŐ VENDÉG

(a pesti Vígszínház darabja)

Témája nem új, nem meglepetésszerűleg hat, mert hiszen a nagy háború szülte. ezeket a tragikus témákat, amelyek az emberi sorsokon át, sokszor komikussá is váltak és válhatnak. Gáborházy hercegnők minden vagyona ottmaradt azon a területen, ahol már többé urak nem lehetnek. Megmaradt még egy kis palotájuk a fővárosban és kényszerült helyzetben a palotának emeleti részeit fizető vendégnek, mondjuk így: lakás, koszt stb. bérért kiadják. A beköltözött fizető vendég milliomos bácskai nábob, aki fiával, leányával, pénzével feljöttek szórakozni, úri modort is tanulni. így jutottak el Gáborházy hercegnő polotájába, ahol három felvonásokon keresztül igen mulatságos és kedves helyzetekbe kerülnek és vége ... na ml? találják ki? A nábob fia elveszi feleségül a fiatal hercegnőt és az öreg hercegnő fia szerelmes lesz a nábob leányába! happy-endü Próbálná a szerző másként befejezni a darabját. . . olyan bukás kisérné, hogy a színház többé igénybe sem venné munkáját! így mindenki jól jár: közönség, amely kielégül, színház, amelyik megkeresi a rezsijét, a szerző és színész a sikerét és tantiémjeit . . .

A budapesti magánszínházak ritkán engedhetnek meg maguknak olyasmit, ami minden kultúrát magába ölel; tehát Irodalmat, színpaai nyelv gyönyörűségeit, színészi kielégülést a magasabb ambiciók iránti hódolatban. A közönség, — elnézte n őket egész este, figyeltem őket: milyen boldog arccal habzsoltak a legnevetségesebb színpadi trükkök egymásutánjait. Mit is akarunk mi Irodalmat és szenzációs színészi produkciókat? Ha a közönség el fog távolódni attól a jelszavas őrületétől, ami minden társasági alakulatokon úrrá lett: „mulatni akarok, mert az Élet olyan ostobául nehéz", — akkor talán joggal elvárhatjuk majd a budapesti magánszínházaktól is, hogy közeledjenek az általános Irodalmi élethez és adjanak olyan darabokat is.

Az előadás Góth Sándor ragyogó művészetének vezetésével elsőrangú és a színészi munka minden dlsszonáncia nélkül való.