Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Kritika - Teleszky Anna: Alexandra Rachmanova: Szovjetoroszországi naplói

KRITIKA

Alexandra Rachmanova:

SZOVJETOROSZORSZÁGI NAPLÓI

A letiport, pusztulásra ítélt orosz burzsoáziának egy külföldre száműzött fiatal nőtagja — Alja Rachmanová — könyvalakban nyilvánosság elé bocsátotta naplóját. Az azóta világhírűvé vált jegyzeteket az orosz diáklány a háború utolsóelőtti évében kezdte írni. S nem csupán egy embernek benyomásait, életeseményeit foglalja magában, hanem egy egész nép sorsát és szenvedéseit öleli fel ez a napló. A cseka uralomrajutásának könnytől, gyűlölettől és vérpárától súlyos atmoszféráját érezzük a sorok közül kiáramlani. Az írónőnek, mint egyénnek szereplése jóformán eltörpül az orosz nép hatalmas tömegeinek mérhetetlen szenvedései mellett. S mikor Rachmanova ezt a tengernyi szenvedést megörökítette naplójában, ugyanakkor a legsúlyosabban terhelő tanúvallomások sorozatát intézte a vörös uralom ellen. Könyvének megdöbbentő, szuggesztív ereje nemcsak egvszerű, minden csinált írói beállítottságot mellőző stílusában rejlik, mellyel a dolgokat a maguk természetességében rögzíti meg, hanem abban is, hogy mindaz, amit leír, valóban átélt eseményekből, tényleg megtörtént dolgokból tevődik össze.

A napló első dátuma: 1916 szeptember 27. Alja tizenhetedik születésnapját ünnepli. Fehér ruhájára fehér virágot tűz s üde tekintettel, ártatlan, gondtalan mosollyal készülődik a szentmisére. Ez a mosoly, ez a tekintet természetszerűleg fakad mindabból, mely Alját körülveszi; jómód, családtagjainak féltő, óvó szeretete, tradicionális vallásos atmoszféra s a régi, orosz családok életét kisérő szamovár zsongás, a belőle kiáradó teagőz finom felhőjének illatával keveredve. Alja szép, okos lány, érettségi előtt áll, nagy az intelligenciája, olvasottsága. Azonban mindaz, amit olvas s a háború eseményei is, melyekről hall, egy rajta kívül álló világot jelentenek számára, szenvedéseket, melyek idegenek neki s véleményeit is a jóformán gyermek, az élettől meg nem próbált lények naiv hitével formálja. Ebben a hangulatban kezdi meg naplója írását. Körülötte azonban jóformán napról-napra változik minden, viszonyok, emberek, —