Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Ján Neruda: "Atyámhoz" cyklusból. Az öreg kunyhó (ford. Sipos Győző)

JÁN NERUDA

„ATYÁMHOZ" CYKLUSBÓL

A kopár, nedves sírhalmon Feküdtem én: a Bánat —

S jaj! éreztem, mozdul a sír... Csókoltam holt apámat...

Láz-ajakam földhöz tapadt, Könny nélkül égtem: sírtam És hallottam: egy szív is sírt Ott mélyen, lenn a sírban.

AZ ÖREG KUNYHÓ

Viharverte, rozzant kunyhó, Düledező, nyirkos, árva A teteje mohos-füvos, Mint egy régi, régi sír... És most nem is csodálkoznék, Ha a nyirkos háztetőből Kereszt nőne hirtelen... És én nem is csodálkoznék, Ha a nyirkos háztetőn most öreg néne sírdogálna, Imádkozna térdenállva Egy elcsittult néma szívért, Mely ott nyugszik csendesen...

Szlovákból fordította: SÍPOS GYÖZö