Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

bánatot hagyott. A bánat ártatlanságát, a szomorúság naivitását örökítette meg. Ö sem volt elsőrangú művész, de jóval poétább volt Justh Zsigmondnál. S mindkettő azok közé tartozik, akik kitöltik a Petőfi- Arany s az Ady-nemzedék közötti űrt.

Úgy nézett e két elfelejtett íróra, mint csonka szobrokra. Mesteri vonások és kidolgozatlan darabok, lendület és fáradt elnyugvás váltakozik rajtuk. Torzók, de nyugtalan torzók, már új remegéseket sejtenek és vallomások is a tegnap szebbik, igazabbik arcáról.

Budapest, 1934 februárjában.

FÉJA GÉZA