Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Farkas István: Bujnák emlékkönyv

BÚJNÁK EMLÉKKÖNYV (Az Academia kiadása, Pozsony, 1933.) A Dr. Göllner Erzsébet szerkesztésében megjelent emlékkönyv eredetileg Bújnák elhúnyt prágai egye­temi tanár ötvenedik születése napjára készült. Ak­kor még nem tudták kiadni, s nemsokára rá, novem­berben meghalt Bújnák. Ekkor már mint a halott emlé­kének szentelt könyv jelent meg. Göllner Erzsébet (Szabó Dezső Segítségének és Móricz Zsigmond Sáraranyának fordítója, a pozso­nyi magyar tanítóképző tanárnője) bevezető beszé­dében rövid képet ad Bújnák életéről, irodalmi és tudományos munkásságáról. A könyvet, mint címlap­ján is olvasható: tisztelői, barátai és tanítványai ír­ták. Göllner Erzsébet mind a három csoportba be­sorozható. Épen ezért bevezető írása aggodalmasan tanáros és baráti hangulatú. Nagyobb cikkben foglal­kozik Mikszáth Kálmánnal, és „Zemani a Tud v diele Mikszáth Kálmána" (a nemesség és a nép M. K. mű­veiben) címmel Mikszáth műveiből vett idézetek alap­ján olyan megállapításokat tesz, mint például „Mik­száth műveiben érinti a magyar népnek a szlovákok­hoz való viszonyát is. A magyar nép nőm szereti a szlovákokat, velük szemben ösztönszerű ellenszen­vet érez, és fél annak nagy népesedésétől." Befeje­zésül ezeket írja: „Mikszáth hovatovább annál job­ban befolyásoltatta magát a maovar politikusok ideo­lógiájával, és hozzájuk hasonlóan, meg volt győződ­ve, hogy erőszakkal útját lehet állni a természetes fejlődésnek. Mikszáth kora már annyira ro­hadt volt és saját hanyatlásában olyan szemtelenül kihívó, hogy siettetnie kel­lett ennek az egészségtelen társaság­nak fölbomlását. (?) Irodalomtörténeti cikk szo­katlan befejezése. S ha Dr. Göllner Erzsébet ilyen szellemben neveli a jövendő magyar tanítókat, bizony nem jó szolgálatot tesz a magyar-szlovák megértés ügyének. Ezt épén nekem, magyar tanítóembernek kellett így és itt megírnom, aki ellen ugyan sokkal könnyebben kereshetnek okot a hivatalos megfed-

Next

/
Thumbnails
Contents