Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - Török Sándor: Zökkenő
nak., mindenki tudta. Látta besettenkedni Gabárit és Játta Sziliért, a bírót. A Mamuka jobb lett és szelídebb, mint valaha volt, Péter könyveket vett neki, May Károlyt, Vernét s kis kézinyomdát, hogy üsse bele a számot, meg dátumot, gyalult deszkából polcokat fabrikáltak, beavatta a bélyeggyűjtemény titkaiba s más efféléket. És magába fojtotta a kigyulladt tüzet, mit a Fehér Bárány kapuja is élesztett. És így maradtak meg hárman egymásnak. Most megette a rántottét s bort kortyingatott hozzá, nem is nagyon ízlett, szódával itta s nézdelődött. Kint már lehúzták a rollókat s akkor felállott. Nyújtózott s hogy a pincér bizalmasan nézett rá, hát azt mondta: nna. — Tegyük el magunkat holnapra, hehehe, — szólt a pincér s vékonyan nevetett hozzá. Fizetett, hozták a szobakulcsot s a csapos, ahogy vezette a lépcsőházban, egy homályos fülkébe bekiáltott: — Tizenhatos, halló, hé! Terka néni! A szobaasszony kijött és kis petróleum lámpával megindult előtte. A lépcsőn nem volt villany. A testes asszony rongyos alsóban ment előtte s kicsit lefelé tartotta a lámpát, az füstös volt, kormos — árnyékuk táncolt tőle a falon. — Nagyon jó szoba, nagyságos úr, — beszélt édeskedve a szobaaszony, .— majd meg tetszik látni, meg tetszik lenni elégedve, — vigyorgott, — mindennel meg tetszik lenni elégedve, — meg is állott egy lépésnyit, — mindennel! — s tovább ment, — egy ilyen szép fiatalember, — mondta mézes-mázosan, — egy ilyen daliás, délceg nagyságos úr. — Benyitott a szobába és világot gyújtott. — Tessék! A szoba szűk volt és dohszagú, a falon szegek helye s a bontott ágy sivár és rideg. Az ágy felett
