Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - N. Jaczkó Olga: Háborús történet

Az igazgató, akit a kisasszony riasztott meg, méltóságcsan lépkedett le az emelet lépcsőjén. Mögötte izgatottan bukkant fel a felesége. Az asszony aggályoskodva igyekezett visszatartani az urát. A férfi visszamosolygott rá, mintha azt mondaná, hogy csekélység az egész. Aztán zsebretett kézzel, fölényesen állott az indulattól vonagló ember elé.

— No

Hegedűs, mondhatom, maga szépen hálálja meg a jóindulatomat! Én pont magát választom ki, maga pedig megbomlik... Ezek után igazán gondolkoznom kell, hogy előterjesszém-e fizetésemelésre!

Ezek a szavak nem csillapították le a megcsúfolt embert.

— Fizetésemelés?

Tartsa meg magának, — kiabált s kiöntötte igazgatója előtt szíve minden keserűségét, szemébe vágta lelkiismerete feljajdulásait.

Az igazgató elsápadt attól a megvilágításban, amelybe Hegedűs helyezte a dolgot. Ki tudja, hogyan ítéli meg majd a vezérigazgató azt az eljárást, hogy privát értékeit mentette a vállalat alkalmazottjának igénybevételével? S a vezér furcsa ember, nála nemcsak a bankótárca jelzi a szív helyét, hanem időnkint holmi érzelmi tünetek is. Öt meg tudná esetleg indítani az ügynek Hegedűsön át kicsendülő lírája ...

Békülékenyen lépett közelebb.

— Nézze

Hegedűs, nincs oka, hogy ennyire felizgassa magát. Tudja, hogy ilyenkor fejveszett az ember. Én tisztára szórakozottságból gyömöszöltem be valamit a saját holmimból a szekrénybe. Ezen nem lehet csodálkozni. Nem hallotta azt, hogy egy családanya tűzvész alkalmából egyedül csak a lánya napernyőjét mentette ki a házból?

— De

az nem lökte be másnak a gyermekeit a tűzbe, — vágott vissza Hegedűs.— Igazgató úr pedig ezt tette velem! Oda hagyatta velem a feleségemet, a gyér-