Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - N. Jaczkó Olga: Háborús történet

szony, s újra buggyantott a teáskannából a csészéjébe. Mikor a kanna száján kibukó sugár kis tóvá lőcscsant a csészében, lelkendezve futott ki a ház belsejéből az igazgatóné.

— Nézze

anyukám, ez az! Hála Istennek, nem történt semmi baja!

A barna bíberturbánt egyensúlyozgatta a keze fején.

Az öregasszony odalépett és a toll finom pamatait szakértőén csurgatta vékony, fehér ujjai között.

— Ez

a pesti kalap? Remek. Megérdemelte, hogy wertheimban szállítsák. Tedd csak fel, szívem.

Az igazgatóné az aranytollal a fején állt a hall tükre előtt. A többi hölgy is előjött s elragadtatott jelzőkkel dicsérték a kalapremeket.

Tündöklő kép volt, a fényűző környezetben a szép fiatalasszony ezzel az ékességgel. Hegedűsnek a magába vonult érdeklődése is meglebbent tőle. Egy pillanatig a férfi szemével nézett az asszonyra, de a férfi nyomán megmozdult benne az egész ember. Ez fájni kezdett. Mintha letépték volna egy sebről a kötést. Az ujjai keresni kezdték egymást és ökölbe szorultak.

— Hát

ezt hoztam én. Emiatt hagytam egyedül a családomat! Ezért reszkettem szegény feleségem, szegény gyerekeim helyett... Becsaptak! — sziszegte darabosan, mintha késsel vájták volna ki belőle a szavakat.

A szép asszony nem vette észre, ügyet sem vetett Hegedűsre. Belengett a lakásba, de hamarosan viszszatért, kalap nélkül és a kert felé kiáltott, megkocogtatva a hall festett ablakát:

— Mocóka,

Mocóka, jöjjön csak, megérkezett a Lili baba! Nagyszerűen utazott, még csak össze sem gyűrődött a ruhácskája.