Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - N. Jaczkó Olga: Háborús történet

megreszketett. Lecsusztatta válláról a zsákot és az -ajtóból szólt vissza:

— Hiába; nekem muszáj a cég értékeivel mennem. Hát... te a zsákot, Laci próbálja a gyereket, meg a kosarat.

Aztán hallgatott, szinte félt attól, amit az ember mondatott volna vele. — Az ajtó előtt várakozó szolgával belekanyarodtak a gránátrobbanásoktól itt-ott .megtépett éjszakába.

III.

övéi még csak a pályaudvar felé botorkáltak, amikor Hegedűs már beszállt a páncélszekrénnyel az első menekülővonatba. Mintha látta volna az igazgatót a futárvonat lépcsőjén, szivarra gyújtva, kato.natisztekkel beszélgetni....

Kora délelőtt volt, amikor elcsigázva megérkezett Ujhelybé. A páncélszekrény jó borravaló reményét .keltette, s hamarosan talált egy targoncást, aki vállalta a fuvart! Valahogy nem is érzett semmit, nem gondolkozott. Gépiesen ügyelt a dombos utcák zökkenőinél, hogy meg ne billenjen a szekrény és le ne essen a kézikocsiról. Keze összefagyott a hidegérintésű vassal, a lelke pedig megdermedt testével.

A megjelölt villa verandáján több, nyakig beburkolt hölgy leste, akik örvendezve siettek le a lépcsőn, amint megpillantották. Mialatt a szekrényt becipelték a cselédek, az igazgató anyósa leültette Hegedűst a fütött hallban s hideg húsokat, teát tálaltatott eléje. Mohón evett, hörpölte a finom, rumos teát; jóleső ernyedtség lepte el a tagjait. Kezdett felérezni, de még csak önmagát érezte, könnyedén, szinte nyalánkul, mintha cukrot oldottak volna fel a bensejében.

— Még eggyel, — sürgölődött körülte az öregasz-