Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-03-01 / 3. szám - N. Jaczkó Olga: Háborús történet
Csókolgatta a kézét, mintha azt számolgatná a csókjaival, hogy hányszor, de hányszor fogja felkeresni! — Hát így valóban nagyszerű lesz, — hálálkodott a visszatérő férj. — Én majd vonattal megyek. Óvatosan kezdte emelgetni a gyermekről a takarót s beszólította a kisasszonyt, hogy szedje össze a kis ruhákat és öltöztesse. Az asszony magával volt elfoglalva, kapkodva válogatott a ruhái között. A szekrény különrekeszéből kiemelt egy barna bíberturbánt, amelyen magasratűzve rezgeti egy aranysárga, valódi plörőz. A szemén is aranyfény cikázott át arra az elképzelésre, hogy fog a plörőz Mayer csákója mellett hullámzani sétaközben, amikor az majd Újhelyben a mamáéknál felkeresi ... — Ezt veszi? — kérdezte a férje. — Természetesen. Éppen a legújabbat hagyjam itt? — De a Mayer autója nyitott; s azt hiszem, esik is valami hóféle... összetapadt a tekintetük a kétszázkoronás tolidísz miatti aggodalomban. — Ha itt hagyom, akkor is vége, — kedvetlenedett el az asszony. — Maga nem hozhatja; vonaton, abban a tülekedésben, ami ott lesz... — Csak hagyja, — határozott a férfi, — úgyis szeretnék egyet-mást elcsomagolni. Majd beteszem a kalapot is egy saféba és rábízom az egészet Hegedűsre. — Hegedűsre? Hiszen neki is menekülnie kell, ha kiürítik a várost! — Éppen azért. Azt mondom majd neki, hogy a vezérigazgató őt bízta meg a vállalat értékeinek elszállításával. — De Hegedűs nagyon jól tudja, hogy mindent elszállítottak még a múltkor! — Majd bebeszélek nek[i valamit. Amilyen együgyű,
