Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: A merengő titán

tragikus körvonalakban kibontakozó szerelem élők Ez az igazi vezérmotivum: Wesendonck Mathilde fiatal, angyalarcú és mennyei jóságú asszony, aki nem lehet az övé s akit, miután megízlelte vele az élet legszebb és legtragikusabb gyönyörűségét, visszaad a törvénynek, az erkölcsnek és a békességnek. Wagner Tristan lemond Wesendonck Isolderól.

Ezt a vezérmotivumot végig lehetne vezetni minden Wagner-operán, különösen azokon, amelyek forradalmasították az operaköltészetet és megvalósították Wagnernak a Gesamtkunstról való álmait.

Ne komplikáljuk a dolgokat akkor, amikor azok egyszerűen is megmagyarázhatók. A kor, a helyzet, a környezet, a faj, a vérmérséklet összejátszása ébresztette fel Wagnerban a jövő drámájának eszméjét,, amely „ szintézis nagyszerű erőkifejtéséből, a szeretet hatalmas fellobbanásából születik". Azt a vágyat, hogy „az ember minden művészi tehetsége testvériesen egyesüljön abból a célból, hogy olyan műveket alkosson, amelyek az emberi természet összességére, úgy értelmi mint érzelmi világára, sőt a bennerejlő öntudatlan lényre hatni tudjanak". így fogalmazza meg a Gesamtkunst értelmét Wagner legkitűnőbb francia megértője, de mi leegyszerűsíthetjük ezt a meghatározást olyképen, hogy Wagnert nem valami bölcseleti spekuláció hanem a saját élete körülményei vezették el messiási rögeszméihez, de hogy ezek a rögeszmék hogy oldódtak fel költői és zeneművészéti formákba, azt egyesegyedül Wesendonck Mathilde és a feléje sugárzó wagneri szerelem magyarázhatják.

Hogy mennyire a maga emberi problémáinak rabja s hogy mennyire ez a lírai és személyes probléma sugárzik ki minden wagneri mondatból és minden' wagneri kótafejből, semmi sem bizonyítja úgy, minthogy a szerelem és lemondás örök vezérmotivumátót