Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: A merengő titán

egyetemben. Valamennyien belehalnak a szerelmeikbe. És ami még feltűnőbb, előbb valamennyien megölik a szerelmüket, mint aféle rezignált és érzelmes titánok, akik nem a világot, hanem önmagukat győzik le és azt tartják a legnagyobb dicsőségüknek.

Ha nem csalódunk, ezen a ponton ismerjük meg az igazi Wagnert. És jól tesszük, ha hátat fordítunk minden bölcseleti, társadalomtudományi és irodalomtörténeti elméletnek és a wagneri művek magyarázatául kiválasztjuk inkább magát Wagnert.

Ne komplikáljuk a dolgokat akkor, amikor azok egyszerűen is megmagyarázhatók. Ne feledjük el, hogy minden wagneri műben van egy Wagner Richard, író és zeneköltő, aki 1813-ban született, Drezdában és Lipcsében tanult, huszonhárom éves korában elvesz egy színésznőt, három évig nagy nyomorban tengődik Párisban, zavaros fővel forradalmi dolgokba keveredik, ami miatt száműzatésben él Párisban és Zürichben, negyvennyolc éves korában visszatér Németországba és II. Lajos bajor király kegyelméből megvalósítja a Gesamtkunstról való nagyszerű álmait, — azaz, hogy elhagyjunk minden lényegtelent, hát minden wagneri műben van egy Wagner Richard, egymásután két asszony férje, aki egész életén keresztül egy harmadik asszonyt szeretett, kezdetben mint lázongó nietzschei Übermensch, később mint megbékélt és lemondó Wotan, aki „arcán örök mosollyal eltűnik egy örök vízióban, az égen szétáradó vérvörös fény közepette", sorsába belenyugodva, vagy egy összezsugorodott és megtört Siegfried, aki visszaadja kincsét a Rajna sellőinek. Minden wagneri műben van egy Wésendonck Mathilde, Wesendonck Ottó úr newyorki selyemkereskedő neje, aki mindössze huszonnégy esztendős, amikor Wagner 1852-ben megismeri, de a világot forradalmasító apostol meghátrál egy banális családi forradalom és elfut egy