Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: A merengő titán

élvezőképességének a bizonyítéka. Roppant diadal ez, ha meggondoljuk, hogy Wagner nem volt ilyen megértő és nagylelkű azokkal szemben, akik a régi francia vagy olasz operai hagyományokon elégítették ki zeneművészeti szomjúságukat. Verdi megértette Wagnert, Wagner Verdit soha. Volt valami vandalizmus Wagnerben s ha rajta áll, elégeti az összes francia és olasz partitúrákat, mint ahogy felgyújtották az alexandriai hellenista könyvtárt. Csak Mozartnak és Beethovennek kegyelmezett meg; egyébként egy utolsó ítéletet várt, „amelyben rettenetes átokkal sujttatnak mindazok, akik e földön mesterséget, kufárkodást és uzsorát űzni merészeltek a fenséges zeneművészetből s azt gonosz szívvel és durva érzékiséggel meggyalázták." Értsd ezalatt az Auber, Halevy, Spontini, Mayerbeer, Donizetti, Miller, Rossini, Bellini, Verdi, Gounod-féle zeneszerzőket. Ma már Wagner is megbékélt. Beteljesedett az ő vágyteljes életének legliraibb vezérmotivuma, vágya a végleges felszabadulás és az örök béke után; megkapta az élet legnagyobb ajándékát: a halál békességét, amely után annyira sóvárgott a bolygó hollandi, a harcban kifáradt öregedő Wotan, a Venus karjaiból kiszabadult Tannháuser, a szerelem vértanúja Tristán, az önmagával meghasonlott Siegfried és minden wagneri hős, akik köré hiába fonja a német őskor ködös misztikumát az egyetemes zenedráma megteremtője, azok mégis egytől-egyig csak magának a költőnek, Wagner Richard titáni lelkének titokzatos vetületei.

Ha Wagnerről beszélünk, ne akarjunk újat mondani. Tizezerszámra jelentek meg róla a kötetek thematikai, harmóniai, polyphoniai, rhytmikai, formai sajátosságairól, instrumentális és vokális dolgozásmódjáról, színpadi újításairól, az egyetemes drámaművészetről, Wagner bölcseletéről, szociológiájáról, költészetéről, mithologiájáról, vallásfilozófiájáról és olyan ze