Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Vendég a pusztán
— De igen, igen, gondoljon csak a testi táplálékra,, — felelte az asszony és szétterítette ölében a szájkendőt. — Különben sem szokás már nekem ilyeneket mondani, kedves Fedor. Jobban örülnék, ha meg lenne elégedve azzal, amit főztem. A vendég elengedte a kanalat és megrökönyödve nézett az asszonyra.-— Fő-zött? Ma-ga? — Igen, főz-tem, ma-gam. Ebben a hangulatban kezdődött az ebéd. A vendég túltengő viszontlátásos kedve elcsendesedett. Olykor átpillantott a háztető fölött arra, ahol böcklini szomorúsággal hajoltak össze a kastélypark sötétzöld lombjai. Ez volt a legszebb park és legszebb kastély a vármegyében. Száz magyar hold a kétezer holdas uradalom szíveközepén. Mikor utoljára járt itt, még úgy élt ez a Csibe, mint valami királyasszony. Reggel sétalovaglás hátasparipákon, délután hajkurászás falvakon keresztül, hol autóval, hol meg a könnyű eszterházin. Este egy kis aperitif, néhány üveg bor a vacsorához és aztán az inas kérdezés nélkül hozta a fémvödrökét és töltötte, egyre töltötte a csillogó pezsgőt. Akkor sok mindent nem értett. Két ilyen szép ember, a Gábor, és a hétmegyében híres Ivády Eszter, módban és származásban egymáshoz valók, akiket szerelem hozott össze, oszt ennék a Csibének mindég kellétt valaki, mindég valaki más. Volt úgy, hogy hétszámra elrostokolt a kastélyban hol ez, hol meg az a huszár, közeli és távoli garnizonokból. Gábor meg mintha vak lett volna, kora hajnalokon kelt, járta a földeket s este hamar bebújt az ágyba. Tőle teheti az asszony azt, amit akar. Hát tette is. Úristen, még most is eláll a szívverése rémülettől, gyönyörtől, ha arra gondol, amikor ajtónyitásra riadt a megyebálutáni éjszaka a vendégszobában s ez a Csibe állt ott előtte s kacagva merült el a takaró alatt. Pedig minderről tudnia kellett Gábornak s már rég kidobhatta volna az asszonyt, ha nem szereti. A huszárok meg egyéb héttyegők sorra lemaradoztak, de ők megmaradtak együtt. Mgéiscsak szerelem ez, vagy mi a fene, mert hogyan lehetne élni másként itten, ebben a libagágogásos kertudvarban huszszobás kastély után? Csibe fölkelt az asztaltól, tálcára rakta a leveses tányérokat és vitte be a házba. A vendég elbámészkodott. Hát ez meg mi? De Gábor ugyanakkor bort töltött s koccintásra emelte poharát:
