Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Vendég a pusztán

— No

Fedor, az egészségügyi negyvencsepp.

Ittak. Az asszony a második tál ételt hozta és letette az asztal közepére.

— Úgy

vegyen ebből Fedor, hogy nincs más. Csak egy kis gyümölcs még, ha szereti. Mi nem vagyunk tésztakedvelők s magára nem számíthattam.

A vendégnek nem ment a fejébe, hogy mért megy a házba mindenért maga az asszony s amikor már vagy negyedszer is fölkelt, nem állhatta meg szó nélkül.

— Ejnye

Csibe már ne vicceljen. Mit sürög-forog annyit? Talán letörik annak a tenyeres-talpasnak a lába, hogy mindent maga végez helyette?

Az asszony először nem is értette, aztán olyan szívből és hangosan nevetett fel utána, hogy a lombok is megremegtek a feje fölött.

— Dehogy

is viccelek én, egyszerűen csak nincsen semmiféle tenyeres-talpas s miután a dogoknak megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy nem repülnek ide •maguktól, én vagyok kénytelen elmenni értük.

Gábor tiltakozó mosollyal közbeszólt:

— Pardon,

felváltva. Ha nincs vendég, olyankor én is.

Az asszony átnyúlt az asztal fölött és nagyon meleg, gyöngéd mozdulattal megsimogatta a férj napégett, erős kezét.

— Te

is fiam.

A vendég még mindig kételkedett:

— Csak

nem akarják azt mondani, hogy nem tarta<nak cselédet?

— De,

de.

— Na

ez már mégis túlzás. Itt a pusztán, ahol egyszerűen berendelnek egy béreslányt a majorból?

— Berendelünk?

— s már az asszony arca is elkomolyodott. — Attól se kívánhatjuk ingyen, az is elkér legalább húsz pengőt a munkájáért. Az élelmezés is kitesz ugyanannyit, összesen negyven. Ennyiből éppen fedezni tudom a mészárszékszámlát.

A vendég nem értette, hogy a Csibe még csak nem is lázong ezek miatt, sőt egészen jó arcot mutat hozzá. Még a Gábort kevésbbé csodálja, annak régebben is hajlama volt az ilyen parasztikus dolgokhoz, bicskával enni szalonnát és a béresekkel bratyizni déli munkaszünetkor az útmenti gyepen... Hanem Csibe, Ivádyék dédelgetett Esztije, az elkényeztetett királykisasszony, aki minden emberfiától, úrtól, nem úrtól, ahhoz volt szokva, hogy parancsokat osztogasson és szolgálatot kapjon! És most ő maga főz, tálal és