Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Ismeretterjesztés - Stefáni Lajos: A technokrácia
piacait és pusztulóban van. És nincs kilátás arra, hogy ez a lefelé hajló vonal ismét emelkedjék — ha csak valami nem történik! — ha gyökeres átalakulás nem következik, mely, mint Arkright mondja: „nem kapitalizmus, nem kommunizmus", mert a kapitalizmus is, Moszkva is az árrendszer alapján áll. Az árrendszertől való elrávolódás, az árrendszer teljes elvetése útján lehet csak elérni ahhoz a rendhez, amelyikben a fejlett technika gépei valóságosan az emberiség elégedettségére vannak. Arkwright bizonyítja, hogy ha az amerikai Egyesült Államok teljes munkáslétszáma csak heti két (nem négy) egyenként nyolcórás munkanapot dolgozna, úgy a technika mai állása mellett annyit tudna termelni, mint amennyit az állam ipara az eddig legmagasabb termelés esztendejében, 1929-ben termelt. A gépek tehát lehetővé teszik, hogy az ember kevesebb munkával is megkeresse a fizikai élet minden szükségletét. A gépeket lerombolni, — amit oly sokféléi hallunk, — visszafordulás, a fejlődés akadályozása, ezenfelül az emberiség ellen való cselekedet. A technokraták szerint az orvosság az adósságrendszer (kapitalizmus) és árrendszer megszüntetése, illetve más rendszerre való áttérés. Eddig egyszerű a technokrácia követése, itt következik a probléma, melynek két oldala van. Az egyik az embertársadalomban évezredek alatt fejlődött és a gazdasági életbe begyökeresedett társadalmi rendhez való ragaszkodás, mely számtalan értéket termelt ki magából és amely a forradalmak tüzében megújhodva az embei életét emberivé tudta tenrti. A másik, vájjon valamely új tan, hiába alapúi a rideg és csalhatatlan számokon, alkalmas-e a testi szenvedések megszüntetésére s ha igen, vájjon a fizikai szükségletek kielégítése önmagában, a lélek kielégülése nélkül, elegendő-e az életre?
