Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Ismeretterjesztés - Stefáni Lajos: A technokrácia

Messze vezetne a kérdés ezer szálának kibogozása, térjünk vissza Arkright könyvéhez. Az árrendszer megszűnése maga után vonja a kapi­talizmusból folyó profit és kamat hajszolás elmaradá­sát. Mi az árrendszer? A dollár értéke ma ilyen, vagy amolyan, holnap másmilyen. A pénz értéke fluktuál. Az arany és minden anyag is változik. Egyik sem állandó. Ilyen mai pénzek (valuták) mellett muszáj árváltozá­soknak lenni, mert az értékmérő nem állandó, az ér­tékmérő változó. — A technokrácia a soha­sem változó, állandó értéket keresi. Sohasem változó érték a hőegység: Kalória, az erőegység: Energia. Egy kalóriával mindig egyfor­ma mennyiségű hőt termelünk, egy erg-gel (energia­egység) mindig ugyanannyi energiát fogunk létre­hozni. És minden anyag, hús, liszt, búza, szövet, vasérc, szén stb., stb. mind mérhető ezekkel az egységekkel. Mérhető az emberi, állati, fizikai munka is. Az értékmérő tehát az enegiaegység (e r g.) legyen, ez sohasem változik, az nem olyan közforgó anyag: amelyik megszületik, él és meghal és átalakúl, tehát mindig megmarad, valamely alak­ban, de mindig újra kelő és elvesző (elhasználódó) ér­ték. Arkwright így végzi a könyvét: Itt Mr. Scotthoz, a technokrácia szervezetének a vezetőjéhez fordulhatunk: „A nemzeti jövedelem az árrendszerben adósság­követelésekből alakul. Technológiai irányítás mel­lett valamely földterület anyagi jövedelme az a felhasználható, nettó energiamennyiség lenne — ergonokban kifejezve. — amely az illető területen az erőműveket és szolgáltatásokat ellátja és az egész fizikai gépezet fennmaradásá­ról és működéséről gondoskodik. Az egyéni jövedelem az árrendszerben oly egy­ségekből áll, amelyek összemérhetetlenek azon

Next

/
Thumbnails
Contents