Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Vendég a pusztán

büszkén táncosán lépdel. A legény mégegyszer az uraságra néz s a mosolyából látszik, hogy szereti.

— Nem

kérnék abból, hogy a nagyságos úr két markába kerüljek. Ott vótam ám, mikor tavai a megrészegült Jóskát egy csapással a földre tetszett tenyereim.

És Julcsa után iramodik, mintha csakugyan megijedt volna.

Az öreg ispán is utánuk néz és ezernyi ránc képződik arcán a mosolygás nevében. Aztán a gazdájára fordítja tekintetét és úgy meggyönyörködi, mintha a fia volna. Bizony szeretik itt ezek, szeretik. Akár a tűzbe mennének érte.

Aztán megállnak ketten az intézői lak kertkapúja előtt. Az uraság kezet nyújt. Az öreg ispán akkor szólal meg először:

— Kérdezteti

a gazda nagyságos uram, hogy mikor gyühet az aratókkal?

Az uraság az égre néz, ő is onnan méri az időt. Felelet előtt még eszébe jut valami:

— De

ugye megmondta nékik Kárász bácsi, nehogy zeneszóval gyüjjenek ám, mert nem olyan időket élünk, hogy költségeskedni lehessen.

— Szótam

én nekik, szótam, de épp az imént láttam nehány füstöst az árnyékban lebzselni. — Hümmög, aztán folytatja. — Tessen már a kedvükre hagyni, nem is vóna nékik igazi aratóünnep zenés köszöntő nélküi. — Kérlelően elmosolyodik. — Meg hát szép is az úgy nagyságos uram.

— Hát

hiszen szép, az igaz, hogy szép.

Sóhajt egyet, aztán beleegyezően legyint és belép a kértkapun. Az öreg ispán meg fordul a major felé, lassú poroszkálással úgy elmerül a portengerben, hogy alig látszik belőle valami.

Az intézői ház előtt, ahol most maga az uraság lakik, már meg van terítve az asztal. Az öreg diófa ágai árnyékosán eltakarják. A nyitott konyhaablakon kicsap a gőz és paprika illatot hoz magával. Keselyű Gábor menőben felágaskodik az ablak alatt és berikkant:

— Meggyüttem Csibe!

Az asszony meg visszafelel:

— Hozom mindjárt az ebédet.

Gábor addig is benéz az irodába, de amint megpillant az asztalon, legfelül egy kék borítékot, megtorpan az ajtónál. Tusakodik, hogy bontsa-e fel? Aztán mégis fordul vissza. Legalább az étvágyát nem ront