Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Vendég a pusztán
ja vele. Előbb megebédel nyugodtan, elolvasni azután is ráér. De már is émelyeg a gyomra. Istenem! meddig cibálják még az embert, mikor lesz ennek egyszer már vége? S amint kilép, ugyanakkor az asszony is fut ki a másik ajtón. Sudár, magas alakját, mely valamikor paripát táncoltatott a combjai alatt, könnyű kis fekete szoknya fedi, fonja be menés közben. Már rég nem nyargal hátas paripán, az istállóban csak két pár igas ló van s az angol nyerget évek óta por lepi és pókháló takarja. A könnyű karton-ruhában, aligha gondolná róla valaki, hogy ő az uraság felesége, hacsak nem telivér szépségéről, mely nyulánkan simul Gábor mellé, alig valamivel alacsonyabban annál. Szőke haja kipatakzik a babos kendő alól és hullámosán hajlik a halánték felé. — Hallod Gabi?... autóbúgás. — Autóbúgás?... felénk? — kérdi a férj kételkedőén, de már ő is hallja. Első gondolata az, hogy talán egy fiskális a végrehajtóval... De hisz azok tegnap voltak itten. De az autóbúgás nő, sőt már megcsillan a kocsi hosszú teste is a fák között s az útról riadt kacsák röppennek fel s bukdácsolnak a kis tó vizének. Akkor Gábor kiegyenesedik, az arca ismét csupa komolyság és árnyék. Úgy áll, mint egy szobor. Az első pillanatra meg se ismerik az érkező vendéget, pedig a nagy porvédő szemüveg is lekerült róla. Kilép a kormánykerék mellől, mosolyog, vár, hogy felismerjék. Hosszú másodpercig csönd. Aztán az aszszony sikoltással összecsapja két tenyerét: — Jesszus! Hisz ez a Fedor! Az nagyot nevet a felfedeztetés örömére, harsogó vidámságot és gondtalanságot hoz fel magából. Hát persze, hogy ő, a Fedor. Lehúzogatja a hosszú keztyűket és kezetcsókol. Gáborral összetenyerel és barátságosan hátbaveregeti: „Rég nem láttalak öreg cimbora". A porköpenyt visszahullatja a kocsiba, port fújtat: — Hanem gyalázatos kis út vezet ide hozzátok. Nem valami vendégcsalogató. Gábor beljebb tessékeli a három lépcsőfokon: — Hja pajtás, mi már rég elszoktunk attól, hogy vendéget csalogassunk, De a válasz már elröppen a vendég füle mellett. A háziasszonyt nézi. Hogy neki van tüzesedve az alatt a babos kendő alatt. Valami bolondéria ez megint, .mindég is szerette az extravaganciát. De ennek az asszonynak mindent lehet, minden illik ennek, amit
