Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Az ifjúság hangja - Féja Géza: "Bocsánatot kérünk, hogy élünk"

kell ezt megteremtenünk, mert csakis így lehetünk a többi dolgozó rétegnek, elsősorban pedig a föltörekvő parasztságnak igazi vezetői s csakis így őrizhetjük meg s adhatjuk át a nemzeti s emberi kultúrkincset az emelkedni vágyó rétegeknek.

2. A

múlt században a bürokrácia volt a középosztály számára az egyik legkínálkozóbb életforma. Korunk azonban az egyre tökéletesedő organizáltság korszaka, problémáinak java organizációs probléma (tervgazdálkodás, irányított gazdálkodás, érdekképviseleti gondolat, szövetkezeti rendszer, stb.). A bürokrácia fontossága és befogadóképessége egyre csökken. A jövő az organizátoré!

3. Az

egyes társadalmi osztályok közötti különbségek s ellentétek műveltségi tekintetben s a művelődésre vonakozó hajlam szempontjából nagyban csökkentek. A kultúra immár nem osztályok privilégiuma, hanem egyre inkább egyetemes emberi táplálék. Ugyanez okból a nagy dolgozó osztályok belsőleg egyre jobban közelednek egymáshoz s az osztályszempontok élét letompítja, az osztályok közti ellentéteket kiegyenlíti és összhangba rendezi az ú j nemzeti gondolat.

4. Föltámadt

a faji eszme s mélybe-nézést, a gyökerekig való visszaérzést követelt. A fiatalság fokozottan érdeklődni kezdett a faji szellem, a faji élet értékei s tényei iránt, a nép felé fordult, komoly belső kapcsolatot teremtett véle, magába szívta a szellemét, a kultúráját, fölfedezte a falut s észre vette, hogy milyen súlyos kötelességek terhelnek bennünket a néppel szemben. Ezzel párhuzamosan elfojthatatlan nagy vágy ébredt a magasabb kultúra s a népkultúra szerves összekapcsolására.

E kétségbevonhatatlan tények szemszögéből kell tekintenünk a fiatalság problémáját. E tények alapján kell egyetlen útjukra, az élet s a teremtés egyetlen útjára rámutatnunk.

A fiatalság érdekében sürgősén át kell szerveznünk a mai iskolát. S az intellektuális nevelés mellett a ma s a holnap nagy organizációs feladatai számára is kell nevelnünk. A munkanélküli diplomás fiatalságot pedig el kell vezetnünk az emberi munka minden áron való vállalásának gondolatához! E „minden áron" nem azt jelenti, hogy