Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Az ifjúság hangja - Narancsik Imre: A fiatal reformátusok mozgalma

kizsákmányolt pária legyen, ellenkezőleg: a kenyerei, otthont, családot, s a szellemi élet lehetőségét az eddiginél emberiesebben biztosítanunk kell, csak annyiban másként, hogy szükség esetén a testi munkát is el kell fogadtatnunk vele. Intellektuális kultúránk nem csak belépőjegy a bürokrácia birodalmába, hanem nagy és fontos hivatás is, hogy a többi dolgozó osztályokba olvadva, azoknak vezetőivé, irányítóivá, tehát aktív s teremtő kultúrmunkásokká váljunk. A műveltség nemcsak előjog, hanem elkötelezés is és átalakuló korszakokban azé a jövő, aki hivatást mer és bír vállalni.

Nem azt értjük ezalatt, hogy a művelt fiatalság térjen vissza a legkezdetlegesebb munkához. Távolról sem! De egy nagy telepítési akció esetén ott lennének a mintakisbirtokok, melyeknek nemzetgazdasági szerepe s tanító, irányító hivatása elsőrangú fontosságú lenne! Ott a szövetkezeti rendszer kiépítése. A mezőgazdaság iparosítása. A termelés, értékesítés és fogyasztás gazdasági megszervezése. Mindezek olyan feladatok, melyek csak 1. kulturált koponyával s 2. a dolgozó rétegekkel mélyen összeforrva oldhatók még. Az intellektuális fiatalságnak ez a munkája nagyban hozzájárulna az új emberi szolidaritásnak a megújhodott nemzeti gondolat keretében való kiépüléséhez. Arról van szó, hogy korhadt életformákat s kiváltságokat adjunk fel s helyettük: az új emberi életformáknak s az új emberi rendnek megteremtőivé szélesedjünk.

Úgy hisszük e gondolatok zászlajával kellene az izgatott és kétségbeesett fiatalság sorai felé mennünk. És seregek nőnének a nyomában. S akkor nem mondanák keserű gúnnyal a fiatalok a „beérkezett" felé: „Bocsánatot kérünk, hogy élünk!"

Budapest, 1934 január.

FÉJA GÉZA

A FIATAL REFORMÁTUSOK MOZGALMA

A ma szellemi és anyagi nehézségeivel szemben itteni fiatalságunk életiránya, az eddigiek szerint, fordulóhoz ért. Mindannyian, akik az ifjúsági munkával