Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Nagy Barna: A képzőművészeti változások lehetőségei

futurizmus nem helyesli az impresszionizmus elvét, nem akar kiragadni a természetből egy szilárd pontot, mert az élet erejét a mozgásban keresi. Az expresszionizmus a lényeget akarja adni, a bensőséget, a lelkiséget s előtérbe nyomul a művész szubjektivitása, de a felfogás csakhamar megváltozik s a művészet a legtökéletesebb valóságábrázolást keresi. Ennek számos variálása következik, egyik szélsőségből a másikba hajlik a művészet, a konkrét formákat felváltják az absztrakt formák és viszont. De jellemző módon érvényesül a primitivítás, majd a leegyszerűsített valóságábrázolás s a lelkiségnek, az élet lényegének és realitásnak kiegyensúlyozható formája. Az embert ábrázolásának fókuszába helyezi, leveti róla az álkultúrának felmagasztalt rafináltságát s őt nem egyéni érdemeinek kiemelésével, de a kozmopolita eszmékbe vaió behelyezésével „kezdi" adni.

A művészetek határozott irányának (elismert iránynak) kialakulása ebből a felfogásból indulhat ki, de a művészetek határozott értékmérőit nemcsak innen várjuk, de a társadalmi erkölcs megszilárdulásától, a normális életlehetőségek feltételeiből, a biztos gazdasági alapból s nem utolsó sorban a lelki kiegyensúlyozottságtól, mert művészetet csak az a társadalom tud produkálni, melynek lelki kiegyensúlyozottsága abszolút emberi kultúrával tud alkalmazkodni a természetszabta erőkhöz.

NAGY BARNA