Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Nagy Barna: A képzőművészeti változások lehetőségei

vészét is nőtt — a klasszicizmus jegyében indul. A társadalmi felfogás éppen nem követeli ezt a formát, a polgári etikához semmi köze, úgy tehát csak az önálló belső átalakulás következménye lehet. A klaszszicizmust megelőző forma a rokoko volt. A rokokónak az előfeltételei visszanyúlnak a múltba: a levegő és fény, a tér problémáinak félhomállyal való megoldása után a világosság és árnyék mennyiségének alkalmazása következik. A szín, mint kifejező eszköz nyomul előtérbe s a természettel kapcsolatban kiaknázza annak akkor ismert lehetőségeit. A szín díszítő hatása után a barokk számol már annak kifejező erejével, amelyet a rokoko továbbfejleszt s megalapozza az impresszionizmus lehetőségeit. A reakció, a klasszicizmus eltávolodik a természettől, a szín erejének értékelésétől s a vonal szerepét — mint elvi kérdést — helyezi előtérbe. A romantikusok nem elégedtek meg a sablonnal s érzelmeik levezetésére ismét a természetet találták legalkalmasabbnak. Fejlődését és kialakulását igaz, hogy a kor szellemi rátermettsége nagyban elősegítette, csak úgy, mint az impresszionizmust a természettudományok, de ugyanakkor a festői felfogás elve is érvényesül, mert ismét a szín erejének kifejező hatását kutatják. A barbizoni iskola megalapítja a plein-air festészetet, előtérbe helyezve a levegő és fény problémáit. A romanticizmust követi a realizmus, majd kisebb-nagyobb eltérésekkel megkezdődik az impresszionizmus hatalmas szakasza s nem merészség az az állítás, hogyha a XIX. század nélkülözte volna is a természettudományi kutatásokból kiáramló hatásokat, az impresszionizmusnak mégiscsak diadalmaskodnia kellett, mert a művészetet belső szükségszerűsége ideirányitotta. A természethez már teljes mértékben alkalmazkodik s a belőle eredő lehetőségeket mind kiaknázza. De ez a művészi felfogás sem elégíti ki a művészet követelményeit s megindulnak az új kísérletezések a vonal és a szín kiegyensúlyozottsága felé való törekvésekben. De mivel az impresszionizmus a művészeknek más fontos körülményeit elhanyagolta s lényege a felületiség volt, megindul az új stílusáradat. Az embert ismét előtérbe helyezi s megalkotja a párhuzamot közötte és a természet között, majd innét elvont formába burkolva halvány kísérletezésekbe ível. A