Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Nagy Barna: A képzőművészeti változások lehetőségei

A KÉPZŐMŰVÉSZETI VÁLTOZÁSOK LEHETŐSÉGEI

A képzőművészetek mai helyzetét tisztázni akaró írások, viták olyanformán alakulnak ki, hogy a vitatkozók és írók egy bizonyos társadalmi és világnézeti csoporthoz tartozva, a művészetekben saját eszmeviláguk kivetítését keresik és követelik, abból a szemszögből indulva ki, hogy a mindenkori művészeteket az adott társadalmi helyzet s a világnézeti perspektíva determinálja. Bizonyos az, hogy a vászon síkján, a szobor dimenzióján tisztán megérezni annak a kornak lelkületét, melyben azok megszülettek. (De bizonyos az is, hogy eddig a művészet még sohasem degradálódott a propaganda eszközévé!) Tudjuk, hogy a politikai és társadalmi eltolódások mily mértékben befolyásolják a művészetek változását. Tudjuk, hogy a középkor és a rákövetkező időszakban a művészet a kereszténység, majd az arisztokrácia eszméin és annak szilárd gazdasági alapján nőtt fel, s hogy a XIX. század művészete összefügg a polgárosodás szellemének előretörésével, de gyakran tisztázatlanul hagyjuk azt a körülményt, hogy a politikai változások és a társadalmi eltolódások nem egyeztethetők össze a művészetek változásaival. Ez az a pont, ahol a művészi problémák tisztázásában nem a gazdasági alap és a szociológia adja meg a megoldást, de a művészi fejlődés szükségszerű egymásutánisága, mert sokszor a két változás nem egyeztethető össze, a művészet nem követi a társadalom talajából kitermelt világnézeti felfogást. A művészet, mint minden szenzuális kicsiszolt magasabbrendűségnek legérzékenyebb formája a társadalom erkölcsi alapjaira támaszkodik. Amint meglazul ez az erkölcsi alap, a művészet a tökéletes és tiszta érzelmiségek felé való törekvéseiben új utakat keres. Figyeljük meg tehát, mint alakultak ki a modern irányok, mely belső szükségszerűségek követelték az átalakulások törvényszerű kifejlődését.

A XIX. század művészete, — melyből a modern mű