Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Vendég a pusztán

kopár, homokos földsáv, mint átlábolhatatlan folyó, két áthidalhatatlan világ partjai között. Túl rajta kis kertes házban az intézői lak és mögötte istállók, szérűk között, rozoga viskókban a majorbeli nép, eminnen meg az uraság, két embernyi magas kőkerítés várfala mögött, ahová a majorból valók még a rácsos nagykapún is csak didereave mertek beleselkedni.

De már ez sincs régen, az uraság két esztendeje nem lakja a kastélyt.

A kút felől piros szoknya közelít, táncol szélesráncosán. Két kanna terhe húzza a mezítelen, gömbölyű karokat, de már messziről látni, amint egyszerre megkönnyülnek a léptek s a fiatal lány mutatósán rázni, riszálni kezdi a csípőjét. Az uraság fel is nevet hangosan:

— No

nézd csak ezt a Julcsát, hogy teszi-veszi, még kiröppen a szoknyájából.

Erre az öreg ispán is nekiderül bólogatva nevetésképen.

Julcsa meg közelít sebesen, mind jobban pirosodik jóleső mosollyal, mert tudja, hogy nézik s amint illik, szemérmesen lesüti a szemét, de azért úgyis, hogy a pillák mögül lásson is valamit. Mindjárt szólni fognak hozzá s ezt várja messziről.

— Ejha!

— kiált fel az uraság és megáll, ahogy olyankor kell, ha nagyon szépet gyönyörködhet az ember. — Be remek egy kislány. Hisz ez a Julcsa! No te rád se ismertem mindjárt, alighanem kendőzöd magad s attól olyan bazsarózsa az arcod.

Előbb a csípő, meg a ráncos szoknyák feleselnek vissza, hányivetin, csak aztán szól maga Julcsa is:

— Tessen

szémélesen meggyőződni — s a biztos messziből ingerkedve nyújtja az arcát.

— Hóógyisne!

majd, hogy a Gyuri letörje a derekamat.

Épp akkor bújik ki Gyuri is balról, lőccsel a vállán.Mosolyog, látszik rajta, hogy mindent hallott.

— Nem

olan veszélyes dolog az nagyságos uram. Oszt ha a Julcsa is akarja, tessen csak megpróbálni.

Az uraság nagyot nevet:

— No

iszen én is jókor szóltam Kárász bácsi. De nem mondom — s pödörint egyet a bajuszán — ha még legényember volnék... Akkor talán azt mondanám most, hogy gyepre Gyuri, lássuk ki a legény a csárdában.

Julcsa már elhaladt, a kannákból víz loccsan, amint