Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Kézai Béla: Oswald Spengler alkonya
azonban megrögzött monista maradt s ha a természettudományban jönne elő hasonlóval, aligha tenne szert tudományos elismerésre. Sajnos azonban korunk nagyképű historizmusa egyike azoknak a szabad vadászterületeknek, hol a misztifikáció s a szellemes meglepetések számára bőséges alkalom kínálkozik. Speng ler él is ezzel a szabadsággal s amerikai kollegái őszinteségén túltesz, amikor a kereszténységet, amely a történéseknek értelmet adhatna, elmeríti az értelmetlen tények zuhatagában, sőt azt az esetlegességek determinációjának veti alá, miáltal a kereszténység is vak értelmetlenséggé silányul, amivel az emberiségnek többé nincs mit kezdenie. Ezzel a megtévesztő „értékeléssel" hitetlen kortársainak rokonszenvére tapint, azokéra, akik ma csakugyan nem tudják, hogy mit kezdjenek a kereszténységgel. Azzal is igen nagy szolgálatot tesz e kortársainak, amidőn kimutatja, hogy a keresztény történetbölcselet erkölcsi-haladás eszméje hiú fikció, mert az ebben való hit nem küzdheti le a biológiai törvények nekézkedési erejét. Állítja, hogy a kultúra és a lélek nem regenerálhatja magát a kultúrából és ugyanazokból a lelkierőkből, mint ahogy az aggot sem fiatalíthatja meg Woronoff injekciója. Ez a konzekvencia: így a biológia síkján ismét színigazság, de Spengler átviszi ezt más területre, nemcsak azért, hogy költői hasonlatként használja, hanem hogy értelmezzen is vele. Sőt túlmegy a biológia törvényei hatásának vizsgálatain. Szerinte vannak bizonyos alkati adottságok is, amelyek végzetes ismétlődésekkel szabják meg a kultúrateremtés lehetőségeinek limesét. Az ember eredetileg — így szól egy helyen — „állati ragadozó" s a biológiai fejlődés során akkor lett differenciáltabb „emberi bestiává", amikor észrevette fizikai alkatának, kezének, perspektíválisan látó szemének technikai és élettaktikai előnyeit, amiket aztán felhasznált a környező természet és állatvilág leigázására. Amikor aztán ezt a kezet a technika egy-egy vívmányával sikerült „felfegyvereznie" — leigázó ösztönei előtt minden korlát lehullott. A biológiai és alkati tényező mellé itt lép be harmadik társnak és harmadik determinánsnak a technika is, amely meghatványozta a fausti ember tetterejét s amely mind szédítőbb életritmust diktált az új kornak vikingjeiben: a hódítók-
