Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Kézai Béla: Oswald Spengler alkonya
utáni „massacre-pszyhozis"-ból, sőt kétségtelenül annak filozófiai lecsapódása. Spengler számára éDoen ez á priori bizonyosság miatt, a hitnek semmiféle kategóriája se létezik. Az elkárhozottakon nem segít, ha a Sátánnal hitvitát folytatnak Isten létének bizonyosságáról, ha már megkéstek ezzel a vitával ott, ahol ennek a vitának irracionális volta még nem volt oly kimondhatatlanul bizonyos: a földi életben. Spengler nagyon jól tudja ezt s minthogy a nihilben jól érzi magát, nem is kezd meddő és kilátástalan vitát a Sátánnal arról, hogy, amikor már eldűlt a kocka, elérhetjük-e az örökkévalóságnak másik bizonyosságát? Spengler számára ezért irracionális a kereszténység is, sőt az a kiábrándító szenzáció sem az övé, ami Haeckelt és társait dühös káromkodásra kapatta ellene. Haeckel és társai ugyanis azt hitték, hogy a kereszténységet tetten érték kóklerségen, a szemfényvesztésen s azzal a kiábrándultsággal vonták felelősségre, mint a felszarvazott férj, aki a feleségét in flagranti érte a csalásban. Ö már túl van ezen a fájdalmas szenzáción: szemében a kereszténység nem az a transcendens feno ména, amelyről kiderült, hogy nem természetfeletti, hanem époen olyan biológiai jelenség, mint a többi kultúrát teremtő erők. A kereszténység: élettani-szociális képződmény, amiben az anyag halhatatlanság vágya keres kifejezést s talált az u. n. fausti kultúrában. Spengler többé nem látja már Istent a történelemben s a kultúrák életében, valamint annak a világtervnek középpontjában, aminek a kinyilatkoztatás óta az ember is aktív részese. Az ő filozófiája ezért nem lát rendszert a történésekben s így feljogosítva érzi maqát arra, hogy a maga módja szerint értelmezze azokat, miközben a széthullott kerék küllőit rakosgatja új kerékké, ahelyett, hogy a kerék agyát megkeresné, vagy pedig hogy a történelem szekerének továbbvitelére alkalmas új kerékagyat faragna. Ö egyiket sem teszi, hanem kimondja, — s ez így valóban igaz, — hogy azzal a néhány fadarabbal, ami a kerékből megmaradt, nem lehet átmankózni az előttünk elterülő mocsáron ... Hogy égy kultúra kiválasztódjék, megemberesedjék, ezt a sokágú folyamatot Spengler ugyancsak felette mechanikusan képzeli el s megfejtésére a dar
