Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Kézai Béla: Oswald Spengler alkonya
irigyelt ékessége volt vetélkedő fejedelmi udvaroknak, szer- nyen háttérbe húzódhat az ő szellemi vezérségévei sőt diktatúrájával a Spengleré elől. De hogyha meggondoljuk: a filozófia nagy századában mennyire a bon-tonhoz tartozott a bölcseség szeretető s kivált, ha minden hit híjján, legalább abban az egyben hittek, hogy az emberi ész mégválthatja az emberi természet eredendő bűneit s megoldhatja az isteni természet titkait, megértjük, ha Voltaire népszerűsíteni tudta ezt a nagyon hűvös tudományt. Azonban ma, amikor a filozófusok köztársasága helyett a kizsákmányolok köztársasága uralkodik, egy alvilági világnézet és erkölcstörvényeire támaszkodva, akkor ahhoz, hogy a bölcseség a maga fénykorát visszaálmodhassa, több mint filozófusi készség kell: de költői tehetség! Ebben azután kivételes magasságot ért el e pesszimista század gondolkodója. Spengler kiábrándított a kultúrából, mire a filozófia, ami ennek a mai kultúrának fundamentuma volt, cserben hagyta őt. Spengler tehát visszamenekült a költészethez, mindén bölcseség szülőanyjához, a mágiához és mítoszokhoz. Az ő bölcsesége már deracionális és az intellektus termelte filozófiai fogalmakhoz már csak, mint jelbeszédhez ragaszkodik, még körül nem határolt tartalmakkal, mint amilyen a Platon előtti emberi gondolkodás volt a költészet és a valóság kettéválása korszakában, amikor a gondolat Icarus otromba viaszszárnyaival a homályos sejtelmek magzatvizében vergődött. S lám, bizonyos igazságoknak mégis ő adott oly szuggesztív töltést, amely az igazságok elvontságát lerontotta, de nem baj, ha érvényességüket is. Homérosz sem filozofált, amikor az istenekről énekelt, mitológiájának mégis több hívője volt, mint ahány értője Arisztotelész metafizikájának. Fontos, hogy amire minden kaotikus korszakban szükség van, mint a legelemibb életfeltételek fényeire, megadassanak. Elemi fegyver például a husáng is, de mindent jelent, ha nincs kéznél browning. Valami ilyesmit adott Spengler is korunk megszorult primitívjeinek, akik nem törődnek azzal, hogy Spengler életértékelése merő költészet, morálja az antik világ méltányossági elvét sem ismeri és kegyetlen, mint a vaskorszak barbárjaié, de morálnak, morál, ami megfelel a’ mai elemi életfeltételeknek, miután megfeledkeztünk a kereszténységről. Az éhes ember,
