Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-02-01 / 2. szám - Kézai Béla: Oswald Spengler alkonya
egész kultúra lelkét szánta örökhalálra, sőt valamenynyi kultúráét, amelyekben az egyének milliói éltek és élnek a feltámadás és az örökélet hitével. Babonázó szuggesztiója, amellyel ezt a fátumot belénk lopja, olyan romboló, amit csak megfelelő lelki reagensekkel küzdhetnénk le, de semmiesetre sem azzal a merőben intellektuális ellenvetéssel, hogy „tételeit megcáfolta a szaktudomány", mint, ahogy a marxizmus tömeghatását sem csökkentjük, ha kézzelfogható társadalmi és gazdasági reformok helyett, csupa elméleti ellenvetéseket sorakoztatunk fel ellene. A szaktudomány semmit sem nyer azzal, ha Spenglert legyőzi, de az emberiség sokat veszít akkor, ha nincsenek olyan gondolkodói, mint Spengler, aki a „horizontot vizsgálja" s aki „egyetemes dilettantizmusával" e költőietlen kor egyetlen költőjét reprezentálja. Hatásának és népszerűségének nem is ártott ez a szükkörben ismert kritika, amely sohasem juthat el a pallérozatlan intelligenciának ahhoz a széles rétegéhez, amely a maga műveltségét lexikonokból és magazinokból szedte össze. Ö a m a i filozófia diktátora s éppen abban az országban, ahol a Führer-gondolat fedezi az erkölcsi és szellemi tekintély hiányát. Ö az egyetlen a mai Németországban, aki kivételes szelleme okán megmaradt szellemi tekintélynek, mert maga is megcsinálta az áruló Gleichschaltungot. De ő az egyike azoknak a kevésszámú behódolóknak, kik meggyőződésből lettek a hitlerizmus támogatóivá. Az európai kultúra megvetését és halálát hirdető filozófus nem is tehetett mást, mint hogy a valóságban azokhoz csatlakozott, akik az európai szellemmel való közösségüket megtagadták s a fajközösség idolumát ülték körül a bálványozok vakbuzgóságával. Szegény Spinoza az amszterdami padlásszobában, a maga ahasverusi szomorúságával s Königsberg öreg magánosa, Kant Immanuel! Aztán a többiek, akik elsorvadtak a világ gondjában, foltos esernyővel és poros kaputrokkban tipegve az alt deutsch egyetemi városok sétaterein, — sohasem hitték volna, hogy a filozófia ezt is megéri! S megéri így, főképpen ma, amikor minden az értelem és az igazság fonákjára történik, sajnos: a filozófiák és a professzorok tipikus hazájában, Németországban. Voltaire, aki a maga emberi jelentéktelensége ellenére elbűvölte a párisi szalonok kiválasztottjait s
