Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Kritika - Sziklay László: Farkas Gyula: A magyar irodalom története

korszaka, nem eléggé rendszeres itt, (már csak a történeti sorrend megtartásában sem, előbb említi Temesvári Pelbártot, mint a Halotti Beszédet), pedig forrásmunkája, Horváth János: A magvar irodalmi műveltség kezdetei eléggé hangsúlyozza, hogy bármilyen egységesnek is látszik e kor, közelebbről megvizsgálva, fejlődik, épúgy, mint a többi.

A XVI—XVII. századot Szekfű felfogása szerint nem választotta el egymástól. A reformáció és ellenreformáció korszaka együvétartozik s így valóban, közönségünk új szemmel láthatja ez idők irodalmát. De nem hat-e zavarólag az e szempont mélyreható okait nemi ismerő olvasóra, hogy hamarább olvas Zrínyiről, Gyögyösiről, ■— először az epikát tárgyalja, — mint Balassa Bálintról, az első szépirodalmat művelőről?

A XVIII—XIX. század tárgyalásánál saját kutatásainak eredményeit használja fel leginkább. Származásuk, vallásos kultúráltságuk szerint csoportosítja az írókat. Ma már talán nem is vita tárgya, milyen mélyreható a különbség, különösen ebben a korszakban, a keleti magyar s a nyugati magyar közt, annak a szétszakitottságnak következtében, amiben századokon keresztül részünk volt. Ennek a kettősségnek egybeolvadását (lassú, tudattalan, de a nemzeti erők ébredése folytán töntént egybeolvadását) nagyon szépen tudatosítja. Csak ott válik kissé túlzóvá, mikor a klasszicizmus tárgyalásánál is számon kéri — ha csak mellékesen is — az írók vallását. Ez könnyen tévutakra vezetheti a figyelmesen olvasót. A klasszicizmus íróit már nem a származás tájszemlélete, hanem az egyetemes nemzeti erők hajtják, náluk a felekezethez-tartozás már nem fontos az irodalmi fejlődés szempontjából.

Azt sem érezzük eléggé, hogy tér el az irodalom a klasszicizmustól, hogyan támad az az irodalmi ellenzék, amely ellentétbe kerül a „hivatalos" irodalommal: az Akadémiával. A századforduló általános kéoének megrajzolása hű, élénk, Szekfű: Három nemzedékének megállapításait követi; néhol a maga szempontjait vévo különösen szemügyre.

A mai irodalomról s a közelmúlt irodalmáról írt oldalait nem tudjuk mindenben aláírni. Igaz, hogy a jelen irodalmáról nehéz írni, vitatható értékek szerepelnek együtt a színarannyal, nem mentek át az idő