Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Kritika - Sziklay László: Farkas Gyula: A magyar irodalom története

tisztítótüzén. Tekintettel azonban arra, hogy a mai magyar közönség túlnyomó része — s ezt nagyon helyesen állapítja meg, — csak politikai pártállásának szemszögéből tudja az Írókat mérlegelni, — talán kevesebb bőbeszédűséggel, de nagyobb tömörséggel és reálisabban kellett volna adnia korunk irodalmát. Itt azokra a különös hasonlatokra is gondolok, amelyek az irodalom ismerőjét méltán gondolkodóba ejtik, nagyközönségünket pedig megtévesztik, mert a közönségünk nagyon hajlandó ezeket a tetszetős, mellékesnek látszó képeket, hasonlatokat készpénzül elfogadni. Herczeg egyfelvonásosaiban a magyar Piran

dello, Babies a

ma Kazinczyja: erőltetettek az ilyen összehasonlítások. Micsoda, — nemcsak a korviszonyokból adódó, hanem egyéni — különbség a két européer-magyar művész: Kazinczy és Babies

között!

A kisebbségi sorsban élő magyar irodalmakról keveset szól. Igaza van, túlságosan frissek, történelmileg registrálhatatlanok. A közönség tájékoztatása szempontjából egy-két szóval mégis több mondanivalója lehetett volna pl. Szlovenszkóról. Mécs Lászlót említi napjaink egyetemes tárgyalásánál, Győry Dezsőt speciális szlovenszkói jelenségként; — Farkas Gyulának, a szlovenszkói viszonyok oly jó ismerőjének, ha röviden is, ha csak egy mondatban is, de érzékeltetnie kellett volna a szlovenszkói irodalmi élet különlegességét.

Úttörő munka a Farkas Gyuláé s ha találunk is olyasmit benne, amit másképen szerettünk volna látni, — azt hisszük, hogy a mű sok tájékozatlanságot, sötétséget fog eloszlatni nagyközönségünk körében.

Budapest.

SZIKLAY LÁSZLÓ