Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Janko Jesensky: Szerencse a szerencsétlenségben (Ford. Farkas István)

Majd Veronka, a feleségem helyreigazítja. Az már többször csinálta másoknak... Ha ő sem tudná megtenni, akkor meg ...

— Hova

való? — kérdezte részévtéttel az idősebb.

— Felsőluhói— Hogy

hívják?

— Kostyál

Gyúró.

— Kostyál

Gyúró??

— Igen.

— Felsőluhóról??

— Onnan,

kérem.

A bundás úr felkelt és a fiatalhoz lépett, írást húzott elő a zsebéből föltette a szemüvegét és beletekintett. Megrázta a fejét és csodálkozott a véletlenen. A betegre nézett s ujjával megbökte az írást.

— Ugyanaz az ember, — súgta a fiatalabbnak.

— Ugyan? — csodálkozott a fiatalabb.

— Hozzá mentünk volna.

— Most maga az ő adósa.

— Szegény ember.

így suttogtak egy kis ideig- Gyúró közben megint sóhajtozni kezdett, hovatovább, mindig gyakrabban.

A kövérebb úr megint ellágyult, és hogy palástolja meghatottságát, beletrombitált a zsebkendőjébe, mintha az orrát fújná. Megint az ágy szélére telepedett.

— Majd gondoskodom én magáról, Gyurko ne féljen semmit. Sohasem fogja megbánni. Minden rendben lesz. Itt van, fogja, ez a patikára van!

Két bankjegyet vett elő és Gyúrónak adta.

— Itt van, Gyurko, én vagyok a hibás... Ha ez sem lenne elég, csak jöjjön be hozzám a városba... Én majd segíteni fogok?