Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-02-01 / 2. szám - Janko Hrušovský: Pompilió Madonnája. (Ford. Farkas István)

kiléptek a csillagos éjtszakába, fejük fölött megszólalt a lélekharang.

— Kinek

harangoznak? — kérdezte aggódva Pompilió.

— Annak

örül a kis harang, hogy meggyógyultál^ — mondotta jóságosán a Madonna.

És megkezdték hosszú vándorútjukat, mely meszszebb vezet az albanói hegyeknél...

*

Reggel Bernardo atya a Madonna szobra alatt mozdulatlanul fekve találta Pompiliót. Ugyanazon a helyen, ahová este letette.

— Kelj

fel, Pompilió!

Pompilió nem mozdult.

— Hej,

Pompilió! öreg Pompilió!

Csak a templom visszhangja felelt és még mélyebb*

lett a csend. Akkor Bernardo atya lehajolt és megrázta a Lázár vállát.

— Föl,

föl! Hát nem hallod, hogy az Esquilinón mindenki talpon van már?

Pompilió nem hallotta. Rámeredt a sekrestyésre két megüvegesedett szeme. Pompilió halott volt. A jótevő Madonna meggyógyította...

FARKAS ISTVÁN fordítása szlovákból-