Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

Egy kis cukrászinas állt az asszony mellett, a kezében nádpálca volt. Ahogy meglátta az asszony ronda csúfolódását, hirtelen felkacagott. Nagyot suhintott a pálca és az asszony hájas testén piros csík lobbant ki. A gyerek elszaladt, a bámészkodók röhögtek és az asszony meglepetéséből felocsúdva, a gyerek után szaladt.

— Megállj,

te nyavalyás, tudom ki fia vagy . . . csak fogjalak meg, a beledet taposom.

Iván nem tudta, mi megy végbe az uccán.

özvegy Bodákné óvatosan nyitotta ki a betegszoba ajtaját és a fia ágyához ment. Öreg kézé tapadó jósággal simult a fia kuszáit hajfürtjeire.

— Ébren

vagy már fiam?

— Igen,

anyám.

Bodákné az ablakhoz me'nt, kinyitotta az ablaktáblákat, a téli reggeli nap világossága elöntötte az öreg bútorokat. A Mici kutya is benyitotta orrával a csukott ajtót, az ágy mellé ment és hízelkedő, örvendő szemmel nézte Ivánt, fürgén fincsoroatta kurta farkát és leült két hátulsó lábára. Bodákné fát dobott a kályha piros parazsára, megigazította a díván takaróját és leült az ágyra a fia lábához.

— Jobban

érzed magad, fiam?

Iván erőtlen mosolygással nyúlt az anyja keze után.

Két hétig emésztő lázban feküdt, attól fogva, hogy megérkezett Pestről. A háziorvos az első hét végén aggodalmasan vizsgálta, másik két orvos is jött hozzá, akik aztán kámforinjekciókat spriceltek belé, mert a szíve, kit-kat. kit-kat, mindég gyengébben kattogott, á második hét végén a láz engedett és reggel már tűnőiéiben volt.

— Kívánsz

valamit? Valami ennivalót?

Iván gondolkodott vájjon mit kívánna.

— Szőllőt

talán, az jó lesz ... jó hűvös.

Az anyja kiszaladt, olyan fürgén, ahogy tőle telt, és pár perc tüntén már hozta is a kamrából a raffián lógó szőllőfürtöt. Fia elé tette a paplanra.

— Egyél,

fiam, csak egyél, ha jól esik.

Ö pedig visszaült az ágvra és onnét nézte fiának áttetszővé vékonyult ujjait, ahogy a szőllő ráncos szemeit szedegették.

— Voltak

sokan itt, amíg beteg voltam?

— Mindig

jött valaki, aki érdeklődött utánad.

— Levelem

nem jött?

Az anyja nevetett.