Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
A kapitány hivatalos-komollyá savanyodott. — Hja, felsőbb utasítás ... mi csak végrehajtó közeg vagyunk . . . nekem a főlöttes hatóságom egy névsort adott át, hogy állítsam elő azokat, akik rajta vannak ... Ez az én dolgom volt, a többi nem tartozik rám. Meghajtotta magát udvariasan, és a kisírt szemű feleségek sora között lépett be az épületbe. Fáradt léptekkel indult ki-ki hazafelé, hogy útravalóval lássa el hozzátartozóját, mert hire jött, hogy a déli vonattal viszik a túszokat. Az uccákon összedúgott fejek suttogtak, félve tekintettek körül, nem jön-e rendőr, mert eov rendelet szerint három embernél több nem állhatott meg egy csoportban. Az emberek megállapították, hogy a lefogottak nagy része a gazdagok közül való, vakolástól néhány szegény is belekerült. Zsidó pedig egy se volt. — Ez kellemetlen — szólt Waldmann, az órás — kellett volna közülünk is néhány, mert utóvégre ez így kompromitáló a zsidóságra. Kiéin, a röfös helyeselt. — Bizony, legalább Kiéin Bettit lefoghatták volna, neki úgyis van nagy fia, aki az üzletet vezesse addig. A kommunisták tavalv iobban csinálták, azok legalább keverték az embereket . . . Tizenegykor kettőssorban ment a neoyven ember az állomásra. Az ucca közepén haladtak, mellettük két oldalt néhány rendőr. Lehajtott fejjel, álmatlan éjszaka vörösre fáradt szemével haladtak, mindnek kezében a kézitáska. Az emberek pillanatra megálltak, de csaik pillanatra, mert utána elfordult minden szem, és lépésre lendült minden láb, hogy ne lássanak és ne éreztessék azokkal, hogy látnak. Úgy jó a fájdalom, ha ki-ki magának éli. Nagy kövér mosóné állt a fő ucca egyik sarkán, onnét nézte a menetet. A melle kéjes lázban pihegett, zsíros arca vad gyönyörűségben rángatódzott. — Visznek, nyavalások, úay-e, titeket is ... a dög essen belétek, odaát meg a mi fajtánkat viszik. Röhögés szakadt fel belőle, nagyott köpött feléjük, de úgy látszik ez nem volt elég a benne lobogó gyűlölet kiöntésére, mert hirtelen mozdulattal két kezével hátra nyúlt, háttal fordult a fáradt emberek kigyóvonalának, két kezével felkapta a szoknyáját egész a derekáig és meztelen testével csúfolta a golgotások szomorúságát.
