Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
Cvikkerje mögül mosolygó barátsággal pislantott Iván felé, de egyszerre magasztos komorrá vált az arca, mert eszébe jutott, hogy a báró haraqjának adott kifejezést, amiért Iván botrányosan viselkedett a belvárosi kávéházban. Iván nem is közeledett feléje, másokhoz se ment, megállt a bejáratnál és a padnak dőlve nézte az ünnepséget. Klára fehér ruhájában, a fehér fátyol alatt megcsendesült alázattal állott Kormos mellett. Iván Klárát nézte, két nagy szeme elégült jósággal borította be , a visszanézett percek meleg köntösével. Ebben a percban nagy jóság öntötte el Ivánt, úgy érezte, hogy most még Kormos izzadt kezét is testvéri melegsénqel tudná szorítani. A pap szavaira mondták az eskü Igéit, Klára felemelte a fejét, magasuló homlokkal nézett fel és a szeme bekapaszkodott az Iván szemébe. Úgy is maradt, akkor is. amikor erős, magabízó hangon mondta: ezt az embert szeretem. Iván megértette. Kvakovszky főügyész megérintette a vállát Ivánnak. — Jó, hogy itt találkozunk, legalább nem kell keresnem. Halkan beszélt, Iván közelhajolt hozzá. Kvakovszky is menekült, az ügyészség vezetője volt azelőtt Beregszászban, magas, száraz ember, rideg hivatalnok. Pesten helyezkedett el az igazságügyminisztériumban, a családja is vele ment, szegény emberek voltak, akik átélték már a kényszerű fászekváltás minden nyomorúságát. — Mondták, hogy nagyszerűen tud átsiklani a határokon, azért fordulok magához, Bodák úr . . . egy levelet kellene elvinni, fontos, nagyon fontos levelet. Iván felvetette a fejét, gyanakodó fény hullott onnét a főügyész arcába. — Mi van a levélben? A főügyész szinte szégyellős tartózkodással felelt. — Nagyon fontos . . . emberek sorsáról van szó. . . az otthonmaradottakról. Utasítás nékik, hogy az esküt tegyék le. maradjanak, minden áron maradjanak, mert itt megfulladunk. A szertartásnak vége volt, az üdvözlők tolongása kezdődött Klára körül. Azután a megnyíló embernyáj között indult ki az új emberpár. Iván az ajtó mellett állt, Klára mellette haladt el. és a fátyol mellöl sápadt arca meleg köszöntést küldött feléje. Kormos mellet
