Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

mosolygott — ... legalább is hivatalosan nem. Ez a kormányzás művészetének egyik tétele. — Hibás tétel ez, báró úr, mert az avatatlan kezek odaégetik a rántást. Kormos unottan szólt a bárónak. — Hagyd kérlek azt az embert . . . úgy-e, mond­tam, hogy jobban válogassuk meg az embereinket, akiket közel eresztünk magunkhoz? . . . Iván testét fiatal izmok pattantották egyenesre. Előtte a nikkel tálcán tele pohár víz állott, szemben véle, az asztal másik végén Kormos ült és gyilkoló gúnyos nyugalommal nézett Ivánra. Iván keze mar­kolni akart valamit, vizespohár akadt elébe, görcsbe rándultak az ujjai, gondolattalan, vak lendülettel vág­ta a Kormos arcába. A repülő pohárvíze széjjelhullott az asztalon, a Kormos homlokán szétpattanó üvegszi­lánkok csörögve hullottak a padlóra. Iván meredten állt, az arcokat sápadtság fogta el a báró felugrott és Kormos vérző homlokára szorította zsebkendőjét. A vendégék a többi asztalnál is felug­ráltak, zavar keletkezett az asztal körül, az ügyvéd, akinek autóbuszjárata volt a Nyírségen, megvetően dobbantott. — Gyalázat! A pincér Iván mellé furakodott, a kabátját és a ka­lapját tartotta és Iván kábult, lüktető aggyal engedel­mesen tűrte, hogy a pincér kéretlenül, komor udva­riassággal segítse rá a télikabátot. Lent az uccán hűs esti szél jött a Duna felől, siető emberék ismeretlen, unalmas arccal mentek el mel­lette. Az Erzsébethíd pesti főjénél világtalan katona nyújtotta feléje a délutáni lapot, Iván veit egyet, zsebre gyűrte és fütyörészve, frissen indult át a hí­don. A híd közepén, az ívlámpa fénye fiatal lány feszülő lábát villantotta elébe. Kotta volt a lány hóna alatt, piros volt a kötött sapka a fejében, fekete fürtök hul­lottak ki alóla. Iván meglassította lépését, hogy a lány előtte maradjon és amikor a budai oldalon a lány vil­lamosra szállt fel, Iván is felugrott utána. Zsúfolt volt a villamos, a perron is tele volt emberekkel, Iván a lány mellé került, egészén melléje, az egész testével érezte a lányt és jóízű meleg áramlás csendesítette gondolatainak megsűrűsödött, zűrzavaros koválygását.

Next

/
Thumbnails
Contents