Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Miklós Elemér: Légi utazás Konstantinápolyba

Az Alliance Internationale de

Tourisme

egyik

közgyűlését a török kormány meghívására Stambulban tartotta.

A kongresszusnak egész Európából összegyűlt tagjai nagyobbrészt Budapesten át utaztak Konstanzáig vasúton s onnan hajón Stambulba. Én, nyolcórai repüléssel tettem meg ezt az egyébként több mint negyven óráig tartó utat. Éppen ekkor nyílt meg a legújabb nagy európai légi összeköttetés, mely egynapi közelségbe hozza Párist a Bosporussal.

Bátraké a szerencse. Ragyogó napsütésben repültünk át a magyar rónán, Kecskemét—Szeged—Zimonyfelé! A magyar szív örök sebével tekintettünk le az 1500 méteres tiszta magasból a munka, szenvedés, küzdelem ekéivel megszántott anyaföldre.

Odalenn teljes pompájában virul a tavaszi természet. Bujazöld vetések gazdag terméssel biztatnak. Gyümölcsfák, bokrok tarka színharmóniájában virágoznak, felébredt hosszú álmából az erdő, fiatal nyulak gondtalanul száguldanak a réteken keresztül s a napi munkáját végző földműves megszokott közönnyel tekint a repülőgép után.

Szemünk rá sem ér megpihenni az egyes részletképeken s a leggyönyörűbb mozgófénykép pereg le előttünk: az évi termését érlelő természet s a földet gondozó ember harmonikus együttesében.

Velünk repül a kultúra. Emberek sietnek Nyugatról- Keletre egyéni dolgaik után. Csomagok, levelek százai keresik a legrövidebb utat a mindenségen keresztül, s a párisi éjszakában papírra vetett szó, — anya üdvözlése gyermekének, szerelmes vágyódása párja után, üzleti utasítás, gyász- vagy örömhír — száll-száll velünk a levegőben, s valahol még ma este bekopogtat Stambulban a légiposta a háromezer kilométernyi távolságban.

Jóformán percnyi, pontossággal érjük el az eqyes állomásokat. Belgrád még reggeli ködpárába burko-