Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás
egy darab papirosnak sem szabad kikerülnie. Amit felvesz Lovak néni, oda tegye vissza, ahonnét felvette. A parancsoló hang béklyóba verte az öregasszony nyelvét és ez a béklyó ott is maradt azóta. Iván nem kérdezett semmit és neki szabad volt minden. Az a mindennapi esemény történt itt is, hogy egy erőszakos akaratnak egy erősebb akarat került föléje és az erőszakos akaratból engedelmes akarat lett. Még csak pár napos lakója volt Iván a szobának, amikor egy tikkadt nyári délután a barátnője csöngetett az előszoba ajtaján. Lovákné nyitott ajtót, a lány Iván után kérdezősködött Lováknénak éles volt a szeme, látta, hogy ez se nem rokon, se nem érdektelen ismerős, mégis szépen betessékelte a szobába. Még aznap elmondta a másik lakónak, hogy odaát hölgylátogató volt. Fenyves méltatlankodva kelt ki, hogy Ivánnak szabad, neki meg nem. mire Lovakné fölényesen intette le: — Az más, kérem Fenyves úr, az égészen más, Bódék úrhoz a* hölgy nappal jött és különben is igen jóravaló, csinos lányka . . . Azontúl is, ha felment hozzá a lány, mindig előzékenyen nyitott neki ajtót, sőt később már el is ment ilyenkor hazulról, csupa tapintatból. Iván számára a szerelem sohasem volt elsőrendű fontosságul dolog és így, amikor a vizsgák jöttek, a látogatás elmaradt. Néhány hétig szótlanul nézte Lo vákné ezt a dolgot, végre mégis megkérdezte Ivánt — Mondja csak Bodák úr, mi történt maguk között? Csak nem haragszik, az istenért . . . Fiataloknak nem szabad haragudniok egymásra, fiataloknak szeretniök kell egymást . . . Iván nem válaszolt akkor semmit, mert nem tudta volna megmagyarázni az öregasszonynak, hogy akikben végzetes nagy lánggal lobog a test szerelme, azok ritkán szokták a szerelemmel a lelkűket is megégetni. De akkor aztán alaposan. Lovákné behozta a reggelit, Iván az asztalhoz ült, ő pedig megállt, szemben véle, az asztal előtt. — Hogy mi újság, Bodák úr? Hát nincs kérem semmi különös újság, legfeljebb az, hegy Faragóéknak felmondott Ju.íis, már úgy volt, hogy el is megy, de aztán mégis maradt. A harmadikon pedig Tiringerékhez új lakó jött elsején, nagyon fess fiatalember, gondolom örülnek neki a. Tiringer lányok. A Katit már láttam is vele a Dunaparton, ott ültek a margithídi ló
