Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

gős . . . tudnátok valakit, megbízhatót . . . talán valamelyik fiatalabb . . .

Senki se szólt. Kormos a körmét kezdte rágni, a kisujján beszakadt a húsba, nagyon kellemetlen volt, le kellett harapnia. A másik szolgabiró meg észrevette, hogy az uccán sintérek járnak, egy nagy sárga kutyát éppen az ablak előtt csíptek el, azt nézte. A főjegyző megszólalt:

— Nna

. . . fiatalok?. . . .

Iván felállt, a főügyész mellé lépett, a karját érintette az ujja hegyével. Amikor az öregember az érintésre feléje fordult, Iván a szemébe nézett, a tekintete nyílt volt, tiszta, mint a tengerszem tükre.

— Talán

én, főügyész úr, ha más nem vállalkoznék.

A főjegyző letette a megsodort cigarettát, lelkendezve lépett Ivánhoz.

— Jól

van, Iván öcsém, nagyon jó! van ... no lám ... ez dérék dolog . . .

A főügyész szótlanul szorított kezet Ivánnal.

Amikor már mindenki elment és csak Bakos és Iván maradt a szobában, Iván az ügyészhez lépett, két kezével átfogta annak két karját.

— És

a szervezéis . . . ami a szervezkedést illeti . . . van itt egy öreg iparos . . . egy kerékgyártó . . . egyszerű ember . . . nem is nagyon eszes ... de józan fej és szíve is tiszta . . . vezérnek nem való, de napszámosnak jó lesz . . . próbáljon meg veié beszélni főügyész úr . . . 'Balog Jánosnak hívják . . .

Az uccán már a közeledő este fogadta Ivánt. Kicsit elfogódott a szíve, amikor arra gondolt, amirp az imént vállakozott. A feje is zúgott a sok beszéd után, jól esett a friss esti levegő, fütyörészni próbált, hátha így hamarább tisztul.

A Rónayék háza előtt mént el, Klári itt lakott a nagynénjénél, Ronaynénél. Már két hete volt Iván Beregszászban, de azóta még nem találkozott Klárival Nem is kereste a találkozást, mert ez a kislány csak addig fogta őt, amíg maga előtt látta. Amikor magára maradt, olyankor mindig Mária lett az erősebb.

Már túlhaladt a Ronayék kapuján, amikor eszébe jutott, hogy illenék megnézni Klárit. Visszafordult, bement a kapun.

Nyitva volt az előszoba ajtaja, bent a belső szobában többen lehettek, mert hangos beszéd hallatszott ki az ajtón keresztül. Iván komótosan tette ka