Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

— Oda,

azaz tovább: Kassára.

Azzal viszaült a helyére és kellető előkelőséggel simította végig a szoknyáját, amikor észrevette, hogy a báró szemével lábtól fejig vetkezteti.

Klári a kofferből rántott csirkét vett elő, enni kezdtek, a báró is evett, nagyszerű étvággyal, először egy mellehúst, azután két combot.

Az asszony, amikor látta a három jóétvágyat, elmosolyodott és a kézitáskájából egy doboz óerbeaudmignont vett elő. Otthonos közvetlenséggel nyújtotta feléjük.

— Parancsoljanak

ebből is.

A báró meghökkent a kínálástól, elbámulás volt a szemlében. Egyikük sem nyúlt az édesség után, mire az asszony megint elnevette magát.

— Persze

. . . igaz . . . elmulasztottam . . , Ujlakyné vagyok.

A báró rövidlátó hunyorítással nézte.

— Ujlaky

grófné? — léte amikor az asszony a fejével intett, bemutatkozott: Nyáry báró.

A grófné megint nevetett.

— Tudom,

... a parlamentben láttam egyszer, még szegény István bácsi elnöksége idejében. Apponyi Berci bácsit mentünk meghallgatni, utána ön beszélt, kedves báró. Szép volt, csak hangosabban is beszélhetett volna, mert a kis Ráday kontesz folyton csacsogott a hátam megett.

Mint két egynyájba való jószág, úgy örültek egymásnak. A báró az asszony mellé ült és a grófné nagyszerű pletykákat tudott és ahogy beszélt, nyíló ajkán kirikított a megkopott rúzs és az arcán is, az éjszaka elfeküdt festéket bőrének másfajta színe tarkázta. Iván észrevette ezt, a báró is. összenéztek és amikor egy pillanatra kiment a grófné a, folyosóra, Nyáry Iván felé suttogta:

— Pedig

grófné mégis, mert nagyon otthon van minálunk . . . mindent tud és mindenkit ismer.

Klári unottan nézett ki az ablakon, azután olvasott. Ivánnal keveset beszélt. Az éjszaka után nehezen fordult a nyelve a tegezésre. Inkább nem beszélt.

Megint rájuk borult a sötétség, mire Patakra élrtek. A vonat nem ment tovább Ujhelybe, onnét szekerem kellett menniök. Amikor a kalauz ezt megmondta nekik, Iván mingyárt szekér után szaladt, fogadott is egyet, azzal visszament a többiekhez. Fürge volt és jókedvű, mert ahogy besötétedett a fülkében, megint