Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Tamás Mihály: Halálugrás

Elhelyezkedtek. Nyáry az óráját nézte, unottan, egykedvűen, mintha észre se vette volna a három embér áhítatos szemét, aki a teremtő, kényelembíztosító hatalom nagyszerűségét csodálta rajta.

Iván se tudott szabadulni ettől az érzéstől. Paraszti vére azért egy kicsit lázongott, fitymáló kisebbítéssel igyekezett magán könnyíteni.

— Potenciális

energia, — gondolta — mint a kőé, amit egy hirtelen erupció a hegytetőre dobott. A kő csak ott fent erő és fenyegető hatalom, mert ha legördül. utat vág még a hegyoldalban, de ha egyszer leér, egészen leér, akkor döglött kő lesz és a verebek piszkolnak rája. Fájt most egyszerre kispolgári mivolta, de befelé nevetett. Ez nem vicc, valakit az egyik ős valamikor a csúcsra tett ... a vicc az, ha a kő magától gördül felfelé ... a kinetikus energia a vicc . .

A báró cigarettára gyújtott és azután Bodákot kínálta meg. Iván száját kicserepezte a nagv kívánság mert aranyszopókás Gianaclesek húzódtak meg az aranyszelencébén és ő hónapok óta néha jutott eayegy marék szűzdohányhoz.

Belepirult.

— Köszönöm,

most dobtam el.

Eszébe jutott, hogy a kommün alatt, amikor az ismeretségük kezdődött és amikor sok apró és nagy szolgálatot tett a bárónak, mert tehette, mert a társadalmi és hatalmi sorrend akkor alúlról kezdődött, akkor a báró először őt kínálta cigarettával és csak azután gyújtott maga is rá.

ÍBődülő zúgással tört ki az utasok lávája a kétfelé csapódó ajtón keresztül, örült rohanással lendültek a vonat felé, anyák egyik kezükben kosarat cipeltek, másik kezükből tépett ruhájú magzatjuk nyúlt ki a peron kövezetére. Nem bírták a szaladást, lábuk méterre lógott az anyjuk mögé. Emberek, asszonyok, kofferek és öklök tébolyult kavarodása hömpölygött a vonat félé, melynek megnyílott, roggyant ajtain keresztül, mint a homokóra homokja pergett be a kocsikba.

Éltetőnének még sikerült idejében leszállnia, ami szerencséje volt, mert pár pillanattal később a folyosóról összepréselt emberek szorongó, gyűlölködő tisztelettel néztek be az Ivánék fülkéjébe. Ivánnak egyszerre fájni kezdett a kényelem. Klára gyermekes büszkeséggel nézett a kívül verejtékezőkre. Iván függönyt húzott az ajtó üvegére. Nyáry észrevette.