Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután…

fordáit, mert a párkányi kormányost, Erzsók urát sejtette a parton. Felvillantak a lámpák, keresztültörték a sötétséget s az esőt. Erzsók megigazította a haját s nagy hetykén kilépett az esőbe. A lámpák erős fényénél látott valamit. Azt, hogy a Péter deszkapallója egy kicsit meg volt lazítva s ezt csak az tehette meg, aki már benn járt a hajón . . .

Nem szólt semmit Erzsók, halkan visszafordult a szobába. Tükörbe nézett s látta, milyen sápadt aszszonyarc mered feléje.

Johann már a lépcsőkön tartott fölfelé.

Lenn, a mélyben egy bundás, csizmás kormányost kezdett görgetni a vízmélyi hullám. Már meay-utazik Péter a víz alatt s ott fog partot érni, ahol kéthold kis földje kikönyököl a Duna szélére.

Harminc kilométer odáig az út.

A vonattal az asszony még előbb egy félívet kanyarodik.

SZOMBATHY VIKTOR