Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szombathy Viktor: Még vasárnap délután…

van most mit enni: rumos tea. liba, meg hurka, hozott az asszony, ünnepnap van.

— Szép,

kellemes ez a vasárnap! — terül el elégedetten asztala mellett Péter, a derék kormányos.

— Itt

benn szép, — nyugtázza az asszony, — mert kinn csúnya és ködös, nem embernek való.

Johann, a legény nem szól semmit, szeme annál nagyobb köröket forgat. Azt veszi észre hogy ez az aszszony milyen csinos még: melegnézésű két szeme vidáman ragyog, sötétszőke haja divatosan rövidre van nyírva s alul múltheti hullámok göndörödnek a hajban, falusi borbély fodorította. A karja erős, az alakja formás s nagyon jól fest a lábán a pirossarkú papucs, amit rögtön felhúzott ura örömére. Teli van ezzel az asszonnyal az egész fülke s ha rajta kívül nem volna más itt, akkor sem hiányoznék senki . . .

Péter egy pillantással észreveszi, hogv Johann ráfordította kerek két látókáját az asszonyra, de nem szól semmit, még tetszik is neki egy kicsit. Az aszszony azonban, — s ez szinte csodálatos, — nem vette észre Johann tág szemeit, hanem egyre forgolódott az ura körül, tett-vett, edényt mosott el s hiába- meredt utána Johann, csak az ura volt az asszonynak minden gondja.

Most nyílt az ajtó s a párkányi asszony.. Erzsók lépett be. Erzsók csak szertépillantott a szobában s máris elkapott egy pillantást, amit Johann még mindig Péternére tűzött. Ismerte már ezeket a pillantásokat Erzsók, magán is tapasztalhatta már, de nem szólt semmit. Kezet fogott Petemével, megsimogatta a gyerekek fejét s a hírek után érdeklődött, amelyeket Péterné a szárazföldről hozott. Tudott Péterné éppen eleget, hiszen egy föld ez a Csallóköz s a Mátyásföldé, ami az alsó végén történik, hire megy annnak a felső szélére is. Péterné tehát beszélt sebesen, az osztrák legény Péternét nézte, Erzsók asszony pedig Johannt. Péter a gyerekeken ültetgette tekintete virágait, a gyerekek pedig behívták a kutyát s így teljes volt a kör. Ám Erzsók egyre nyugtalanabb lett s megkísérelte azt, hogy a beszélgetésbe belevonja; Johannt is, csakhogy Johann nem tudott jól magyarul, Péterné pedig Johannt nem értette meg. így aztán Johannák csak a szemei mozogtak lázasan. Végre Erzsók felállt s csak úgy mellékesen kérdezte meg Johannt, nem jönné-e ki vele, hogy átkisérje a pallókon. Johann fel js állott nehézkessen, látszott rajta, hogy nem szíve