Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Tamás Lajos: Sár kell. Nem szerettél
SÁR KELL Hó esett, itt is, ott is emberek Söprik a havat, házmesterek Bozontos seprűkkel állnak a Ház előtt és eltakarítják, Gyorsan takarítják a tél Üzenetét. Nálunk a tél is futó vendég. Nyár sincs, de feketeség, csak Messziről kémlel ide a hegy Fehér taréja. Villamosok Visznek embert, csomagot és Koporsót. Mit álmodhat a hegy, mit Álmodhatnak a mezők, miért Ingatja zúzmara alatt fejét A nyírfa, mikor reánk néz? Az aszfalt alatt nem terem mag, Az aszfalton nem marad hó. Hasítsd meg a tiszta leplet, Sár kell, mert a fehér havon Elcsúszhat a fényes autó. NEM SZERETTÉL Mint méh a virágra, Mint ablakra a pára, Úgy telepedtél a szívemre. Tán unatkoztál, tán gyönyörködtél, Hogy önmagadat látod, Mert tükör volt a szívem S a tükör száz sarkában A te képed futott össze. De más a tükör és más a kép. Te nem voltál enyém soha, Csak szívembe néztél, elröppentél S a tükrön ott maradt a képed, A képed, amely hív és vádol: Csak sajnáltál, de nem szerettél . . . TAMÁS LAJOS
