Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szenes Piroska: A gyermek álma

A GYERMEK ÁLMA

Korán beállt a tél, novemberben már hó feküdt a hegyeken; bánatára a nagyanyának. A korai hó eltemette az ő gombaszüretjét, pedig volt egy titkos kis lelőhelye, ahol az őszi avar alatt is termett neki a finom sampióngomba, amit úgy szeret a kis nagysága a fűrésztelepről. Még a hecserlit is lekapta a korai fagy, mielőtt beérett volna, pedig már volt is rendelése lekvárra a ténsasszonytól, a mészáros mamájától, aki kolbászt Ígért a lekvárért karácsonyra. Már remegett az öregasszony, hogy mit fog a vejének az orra alá dörgölni, hogy mit hoz ő a háztartáshoz, ha megint morog miatta a lányára. Mert az idén még a tarka gallyakat is leforrázta a fagy, amivel másszor be-becsoszogott a városba, két óra oda, kettő vissza; dehát ilyesmiért csak a pazarló városi nép ad pénzt.

Karácsony előtt aztán, mintha csak megtévedt volna az öreg nap, olyan szilaj sugarakat vetett a lappadt hóra, hogy az rögtön csurogni kezdett és két nap alatt akkora árvizet zúdított le a hegyi patakokon, hogy a folyó alig-alig bírta medrében tartani a töméntelen, mocskos hólevet. A faluvégi kanyarnál megjelentek a fahalászok szöges rúdjaikkal, mikkel a fűrészről elmosott deszkát, kisebb rönköket szokták a kanyarnál elkapni szegényebb népek.

A nagyanyóban is felvillant valami reménykedés, de igazán félig csak álom, hogy itt el lehetne még kapni valami értékest; persze ném a maga erőtlen karjával, hanem az onokájáéval, aki, ha nem is erős még, de ügyes kis legény! Kilenc esztendős, de nagyon eszes gyerek; úgy billeg annak a fejecskéje, az eleven, fekete szemecskéje, mint a csókamadárnak. A nagyanyának ez a gyerek volt egyetlen gyengéje; azt se nagyon mutogatta, az igaz.