Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Estók Gyula: Az Ifjúság Hangja. Náció és nacionalizmus kritikai értelmezése

A természettudományos gondolkodás, amely a 19-ik században jutott érvényre, megtalálta útját a szociológiába. A német teoretikusok a nemzetet biológikus fejlődési szempontból magyarázták és azonosították a fajjal. Ha a fajelméletet a való életre akarjuk alkalmazni, látjuk gyakorlati használhatatlanságát. Csak vegyük Európa népeit, már itt is kimutatható az erős faji keveredés. A népvándorlás megdöntötte a római birodalmat. Az eddig nagy államkeretben élő népek beolvadtak az új hódítók közé. A dunamedencében a húnok és avarok, majd a magyarok jöttek. A középkor vallási mozgalmai s a harmincéves háború mind hozzájárultak ahhoz, hogy az eredetileg sem tiszta fajok még nagyobb keveredésen menjenek keresztül. A történelmi behatások folytán Európa nagyobb népeinek faji keveredése a következőképen alakult:

Az angol nemzet: britt, kelta, római alattvalók, angolszász, dán, normán keveredés.

A németség: szláv, kelta, germán rómaiak. Az újkorban francia keveredés. (Hugenották)

A francia nemzet: ligur, iber, bask, kelta, gall, get, burgund, frank, normán.

Az olaszok: gall, különféle fajú rabszolgák, római, longobárd, szaracén, normán.

Ha most az Amerikai Egyesült Államok faji összetételét vesszük, akkor még jellemzőbb képet kapunk. Ott vezető faj az angolszász, mely azelőtt túlsúlyban volt, de az állandó bevándorlások folytán ma a lakosság 50%-át teszi és ez az arányszám is folyton csökken. De a dunamedencében sem lehetséges a népeket így osztályozni. Itt a szlovákság pl. folytatólagosan megy át az Alföld magyar lakosságába. A román, magyar, horvát nép érintkező területein százezrekre rúg az átmeneti tájtípus. Az egészet egybe vetve, a